1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére

nevezett szlovák nemzeti felkelést.53 A Ján Golian vezette Katonai Központ az előkészületek során a Vörös Hadsereg terveihez igazította a felkelés terveit. Az elgondolás az volt, hogy amikor a Vörös Hadsereg a Kárpátok hegygerinceinek közelébe ér, a két kelet-szlovákiai hadosztály szabaddá teszi a Szlovákiába vezető utat, és megnyitja azt a szovjeteknek. A terv nem sikerült, a harcok elsősorban Közép-Szlovákia területére koncentrálódtak, ahol a felkelők összefüggő területeket birtokoltak. Végül 1944. október 27-én a német csapatok elfoglalták a felkelés központját, Besztercebányát. A felkelés katonai vezetőit - Rudolf Viest tábornokot és Ján Goliant kivégezték, a katonák egy része hadifogságba került, míg másik részük a hegyekbe vonulva partizánharcba kezdett.

1944. október 6-án, tehát amikor a felkelők Közép-Szlovákiában még összefüggő területeket birtokoltak, a Vörös Hadsereg katonái - a Szovjetunióban megszerveződött csehszlovák hadsereggel együtt - a Duklai-hágó térségében szlovák területre léptek.54 A duklai hadműveletek sikere azt jelenthette volna, hogy a Vörös Hadsereg mozgása Szlovákiában északról dél felé halad, és a frontzónában „menekülésre" lehet kényszeríteni a magyar nemzetiségű lakosságot. A Moszkvában kiadott „Szabad Csehszlovákiáért" című újság október 6-ai száma felhívással fordult a Dukla térségében harcoló katonákhoz, mely szerint: „Most kezdődik a harc, a Csehszlovák Köztársaság nagyarányú megtisztítása a németektől, magyaroktól és árulóktól."55

Itt jegyezzük meg, hogy Sztálin parancsára Lengyelországban hasonló forgatókönyvet valósított meg a Vörös Hadsereg, amikor a nyugatról keletre mozgó front segítségével a német kisebbség nagy részét - egyes források szerint nyolcmillió főt - kisöpörték az országból. Azonban a Duklai-hágó térségében a német hadsereg tökéletesen kihasználta a hegyvidéki terep nyújtotta lehetőségeket, így megakasztotta a szovjet előrenyomulást. Ez az esemény, továbbá a szlovák nemzeti felkelés leverése megmentette a csehszlovákiai magyar kisebbséget attól, hogy a front kisöpörje. 1945-ben a Vörös Hadsereg délről, azaz Magyarország felől hatolt be Szlovákiába, így az ottani magyaroknak nem volt hova futni.

Benes a katonai terv mellett diplomáciai eszközökkel is próbálkozott. Egyrészt 1944. november 23-án memorandumot nyújtott be a Szövetségeseknek (ennek fogadtatását láttuk az előző oldalakon). Másrészt, amikor 1944 októberében Moszkvában elkezdődtek a magyar-szovjet fegyverszüneti tárgyalások

53 Erről lásd részletesen Dusán KOVAC Szlovákia története című könyvének „A szlovák nemzeti felkelés" című fejezetét. 223-230. p.

54 A kelet-közép-európai hadműveletekről lásd RÁNKI György: A második világháború története. Budapest, 1973, 442-463. p.; Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992, 225-226. p.

55 Idézi JANICS é. n., i. m., 8. p.

60