1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Štefan Šutaj–Sápos Aranka: A magyar-csehszlovák lakosságcsere. Előzmények és következmények

gyűjtése. A reszlovakizáció elleni magyar tiltakozások és a magyar rádiónak az akció erőszakos jellegéről szóló híradásai miatt dr. Okáli és dr. Rutkay, a vegyes bizottság tagjai meglátogatták Felsőszeli és Diósförgepatony községeket. Az erőszakosságról szóló vádak nem nyertek igazolást.33

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1946. május 27-ig 90 097 olyan személyt (39 807 gazdasági egységet) talált,34 aki élni kívánt a Magyarországról Csehszlovákiába való áttelepítés lehetőségével. Az 1946 júniusáig tartó utólagos toborzás befejeztével a csehszlovák fél további 7 ezer személy jelentkezését gyűjtötte össze. Számukat egy újabb - 1947 februárjában történő - összesítéssel 95 421-re javították.35 Noha - ahogy azt már idéztük - a csehszlovák fél több szlovák jelentkezésére is számított, a körülmények ismeretében ezt is sikernek könyvelték el. dementis a párizsi békekonferencián két tényezővel indokolta az eredményt: „... ez a kisebbség sohasem használhatta kisebbségi jogait és ezért nemzetiségi öntudata sincs"; „a magyar kormány részéről a csereszerződést következetesen megzavarták és az elnyomás legkülönfélébb eszközeit alkalmazták azért, hogy a jelentkezők száma a lehető legalacsonyabb legyen".36 Dérer jelentése szerint - aki evangélikus lelkészként vett részt a magyarországi áttelepítési folyamatban - a nógrádi és a Balassagyarmat környéki gyenge eredmények annak tudhatok be, hogy e körzetek lakói meg voltak győződve arról, hogy ezt a területet Csehszlovákiának ítéli oda a békekonferencia.37 Elmondható, hogy a csehszlovák fél becslései mindenekelőtt azért nem realizálódtak, mert a lakosság a gazdasági érdekeket a nemzetiek fölé helyezte. Az emberek nem voltak képesek az ősi hazába való visszatérés címén elhagyni az elődök által megművelt földet, és nem akarták nehezen megszerzett vagyonukat a nemzeti biztonság érzésével felcserélni, életüket új környezetben újrakezdeni. Az áttelepülésre ezért főként azok a szlovák nemzetiségűek jelentkeztek, akik a Szlovákiába való visszatéréstől gazdasági helyzetük javulását remélték, és természetesen azok - mindenekelőtt az értelmiségiek -, akiket az erős etnikai öntudat az ősök hazájába való visszatérésre ösztönzött.

1946. augusztus 26-án a magyar kormány egy 105 ezer magyar nemzetiségű lakos nevét tartalmazó jegyzéket kapott, azokét, akiket a csehszlovák hatóságok a magyarországi áttelepítésre választottak ki. Az Áttelepítési Hivatal elkészítette négy szerelvény utaslistáját is - nekik 1946. szeptember 24-én kellett volna elhagyniuk Csehszlovákiát.38 Indulásuk azonban elmaradt, mert a magyar kormány addig nem egyezett bele a lakosságcsere megkezdésébe,

33 Národná obroda, 1946. június 29.

34 SNA, GT Alap. Áttekintés a CSÁB munkájáról és az eseményekről.

35 SNA, EH SZNT Alap, 311. kart.

36 A Felszabadított Dél Almanachja... i. m., 251. p.

37 SNA, EH SZNT Alap, 5. kart. fasc. 27/46.

38 Demokrat, 1946. szeptember 12.

41