1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

zsonyban, hiszen október 10-én a Duna jobb partján lévő Ligetfalut a német hadsereg szállta meg, s a Birodalomhoz csatolta. A pozsonyi utcákon ettől kezdve eluralkodott a bizonytalanság érzése, vajon a város megmarad-e az immár autonóm Szlovákián belül, vagy Németországhoz, esetleg Magyar- országhoz csatolják. A korábban a tolerancia szigeteként működő városban egymást váltották a tüntetések, s az etnikumok közötti incidensek is. A pozsonyi magyar konzul jelentései szerint a hatóságok magyarellenes propagandája által felbátorodott szlovák diákok agresszívan viselkedtek a magyarokkal szemben, több esetben letépték a nyakukból az azokban a napokban közkedvelt Bocskai-kendőt.29 Végül Esterházynak kellett közbelépnie: sikerült megegyeznie a szlovák politikusokkal, hogy kölcsönösen nyugalomra intik az ifjúságot, s a hatóságok is mindent megtesznek az erőszakos cselekmények megakadályozása érdekében.

A komáromi tárgyalások október 13-ai, eredmény nélküli befejezése nem a határrevízió lehetőségének végleges elvetését, csupán a döntés elodázását jelentette. Ezzel a magyar és a szlovák fél is tisztában volt, s mindkét kormány erőteljes diplomáciai offenzívába kezdett, hogy megnyerje a nagyhatalmakat (elsősorban a németeket) a számára kedvező határvonal elérésének támogatására.

A komáromi tárgyalások lezárultával egy időben kezdett világossá válni a frissen megalakult autonóm szlovák vezetés irányvonala is. A kommunista pártot és a baloldali szervezeteket betiltó, határozottan jobboldali, autoritativ irányba forduló kormány - miközben már megkezdte a déli területeken lévő gazdasági üzemek és hivatalok evakuálását - adminisztratív intézkedésekkel és erőteljes propagandával igyekezett elhitetni a lakossággal, hogy ura a helyzetnek és képes megakadályozni a dél-szlovákiai területek elcsatolását. Ennek egyik elemeként október 12-én a Kárpátalján és a délkelet-szlovákiai járásokban, október 14-én pedig Dél-Szlovákia többi magyar lakosságú részén hirdetett statáriumot, s fellépett a Magyar Nemzeti Tanács tevékenysége ellen. Ezzel párhuzamosan a baloldali érzelmű és a cseh nemzetiségű hivatalnokokat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt tagjaival váltották fel, a kormány pedig számos település (köztük Kassa és Pozsony) önkormányzatát feloszlatta, s helyükre kormánybiztosokat nevezett ki. Ezek az intézkedések azonban csak a feszültség és a bizonytalanság érzésének fokozódását eredményezték.

A komáromi tárgyalások és az első bécsi döntés közötti időszakban - noha a népszavazásos rendezés esélye egyre csökkent - megélénkült a Szlovámagyar katolikus hívő se lépje át a templom küszöbét! Fáj a lelkünk, hogy erre kell felszólítanunk testvéreinket, a felelősséget azonban isten és ember előtt azok viseljék, akik keresztény létükre féktelen magyar-gyűlöletük kinyilvánítására használták fel az örök Szeretet házát."

29 MOL, KÜM K-64, 79. cs. 65. t. Konzuli jelentés, 1938. október 15-16.

25