1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Krupa András: Áttelepülés – visszatérés. Egy bükkszentkereszti szlovák család kálváriája
gadni, az nem tud hová jönni. De beszélnek ők, hogy nagyon, nagyon. Azért nem jönnek sokan, meg is mondták, hogy azér nagy a honvágyuk, és nem is fognak látogatóba egyszer se. Csak vágynak nagyon ezek az idősebbek... Küszködtünk, ahogy éltünk, megvoltunk. A legidősebbik fiú dolgozott. Három gyerek iskolába járt. Az egyik megnősült. No, aztán nősült a harmadik. Katonák is vótak. Egyik se mondja, hogy megbánta. Nem mondták, még egyiktől se hallottam. Én meg addig iparkodtam kint, amíg a gyerekek kicsik. Én azt gondoltam, a gyerekek, már ha valamelyik ott megnősül, akkor én haza nem megyek, mer úgy sem hagyom a gyerekeket ottan. Én meg addig iparkodtam, siettem haza, mondom, egyik sincs megnősülve, és addig ugye itt megtanulnak. Itt megnősültek, gyerekeik vannak, házukat felépítettek, hálistennek dolgoznak, dolgosak ezek. Egyszer hallottam őket:- No máj egyszer el fogunk készülni, oszt egyszer el fogunk menni, körutat fogunk csinálni, hogy ki merre született.- Ó, hat hogy mennétek, világ körül! Az egyik az egyik végén, a másik másik végén van! Én nem bánom, gazdagok nem vagyunk, annyi van, ami kell mindig. Mindig akad enni, ennivaló van annyi, amennyi kell. Mostanáig nem vót éhség. Hogy utána mi lesz? Hát lesz, ami lesz." Telekesné élettörténetének tárgyalt szakasza, amiként érzékelhettük - elválaszthatatlan az adott kor történelmétől. Emiatt úgy érezzük, hogy nincs szükség sem tudományos igényű, sem emocionális jellegű záró mondatokra, az önvallomás részleteinek tényei lényegében önmagukról beszélnek. Egy tanulságot azonban külön is levonhatunk: Mindenkinek az az otthona, amelyet ő maga választ, és ezt semmilyen más politikai, hatalmi és egyéb tényező nem írhatja felül. 183
