1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Simon Attila: Előzménye volt-e az 1938-as év a csehszlovákiai magyarok 1945 és 1948 közötti jogfosztottságának?

zisával és a budapesti szándékokkal) hosszú távon továbbra is a békés revíziótól várta a trianoni sérelmek orvoslását, ám ennek realitását 1938 elején még nem látta (nem láthatta). Ezért - a szudétanémetektől eltérően - a nemzetiségi statútumra a kisebbségi jogok kiszélesítésének lehetőségeként tekintett, s Budapest véleményével összhangban kész volt olyan egyezséget kötni, amely ezt úgy garantálná, hogy közben nem erősíti az aktuális államhatárok érvényességét. Mindez persze nem azt jelentette, hogy az Egyesült Magyar Párt jóváhagyóan nyilatkozott volna a statútumról, hisz azzal a szlovák, német, lengyel és magyar autonomista pártok amúgy is gyenge lábakon álló egységfrontját gyengítette volna. Ehelyett a kivárásra rendezkedett be (bár Prága érdemben nem is tárgyalt az EMP-vel), várta, hogy a szu- détanémetek majd újabb és újabb engedményeket harcolnak ki. Ennek jegyében '38 nyarán már az egyenlő bánásmód elve vált a párt egyik legfontosabb stratégiai jelszavává, vagyis annak a követelése, hogy a magyar kisebbségre is vonatkozzon mindaz, amit a németek megkapnak.

1938. szeptember idusára a szudétanémet-cseh tárgyalások végleg holtpontra jutottak, Henleinék immár nyíltan a határok megváltoztatása mellett foglaltak állást, s ezzel a németkérdés Csehszlovákián belüli rendezésének minden esélye elszállt. Ezzel egy időben a Berchtesgadenben Hitlerrel tárgyaló angol kormányfő, Neville Chamberlain is elfogadta a határkorrekció szükségességét. Az Egyesült Magyra Párt a helyzet megváltozására a párt képviselői klubjának szeptember 17-én kelt nyilatkozatával reagált. A csehszlovák rendőrség információi szerint a Budapest sürgetésére és „fogalmazási segítségével" megírt nyilatkozat nyilvánosságra hozatalának feltételéül Jaross Andor azt szabta, hogy a magyar kormány nyíltan álljon a mögé.5 A nyilatkozatban az EMP követelte, „adassék meg a lehetőség arra, hogy a magyar népcsoport népszavazással dönthesse el, miként kíván elhelyezkedni a közép-európai térben", vagyis a megváltozott körülmények közt immár világosan kinyilvánította a határrevízió igényét, amely a bécsi döntés meghozataláig a pártprogram gerincét alkotta.

Az EMP azonban nem csupán a rövid távú politikai célok, hanem az alkalmazott eszközök tekintetében is meglehetősen különbözött a szudétanémetektől. S bár a pártépítést és pártmunkát illetően követendő példának tartotta az SdP gyakorlatát, annak ideológiáját és antidemokratikus módszereit nem kívánta átvenni. Az EMP az első bécsi döntésig megmaradt a parlamentáris politika talaján, s ebben nemcsak a Budapestről a párt vezetőihez érkező, nagyon is határozott utasítások játszottak szerepet, hanem a pártban működő polgári reflexek is. Nemcsak hogy nem folyamodtak a hagyomá5 Slovensky národny archív, Bratislava (Szlovák Nemzeti Levéltár, Pozsony; a továbbiakban: SNA), Krajinksy úrad v Bratislave (Pozsonyi Tarományi Hivatal, a továbbiakban: KÚ BA), k. 254, 61313.

17