1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Krupa András: Áttelepülés – visszatérés. Egy bükkszentkereszti szlovák család kálváriája

ban tönkrement országban rendkívül alacsony volt az életszínvonal, a kistelepüléseken nem volt munkalehetőség, nem lehetett megkapni - kivált az elzártabb hegyvidéken - az alapvető élelmiszereket (hús, liszt stb.).

„Ez vót 1946-ban. Negyvenben megesküdtünk, azt is megmondom: negyvenbe esküdtünk. Negyvenegybe született az egyik fijam, férjem negyvenkettőbe ment katonának, mer ő is csak húszéves vót, mikor esküdtünk, én meg tizenhét. Fiatal gyerekek voltunk, na. És olyan nehéz világ vót. Ugye ő elment katonának, így vagy három évig ott vót, ténleges szolgálatot szolgált két évig, utána, mer kitört a háború ugye, ott vót. Hát ígyhogy 1945. január 6-án jött haza.

Jártak ugye, csak agitáltak! Mink nekünk eszem ágában, az én szüleim mondták: Ne menjetek, gyerekek! Nem akarták minket engedni. De a férjemnek a szülei mentek. Ezek meg itt laktak nem messze, nekik is házuk vót. Hát ugye hogy építkezni akarunk, nehezen ment a pénz, nehezen ment az építkezés, minden, hát gyerünk! Házat adnak, mindent. Hát ugye ki gondolt erre, hogy milyen házat! Mink fiatalok vótunk, ott ez nem gondolt senki, hogy milyen házak voltak ottan! Ugye ezek a német kilakoltatott... No, kimentek onnan. Igaz, hogy ezek átmentek biztos, mer teljesen határ mellé mentünk, osztrák határ mellé. Hát ígértek: aki főddel akar dolgozni, fődet adnak, aki házat - ugye - házat. Hogy hat megbolondultak a népek, hát én nem tudom! Hát szegénység vót, mindenütt szegénység vót. Mentünk sokan akkor, valami 127 család mentünk ki ebből a faluból.

No és akkor meg megyünk. Hát megyünk, hát megyünk. És október 26- án már akkor abbahagytunk az építkezést is, és minden. Hát megyünk! Hogy ott helyette adnak mindent, kicserélnek, amit itt hagyunk. Kicserélnek, és adnak helyette mindent."

Telekesék is azért döntöttek így, mert ifjú házasok lévén nem volt lakásuk, az új ház építéséhez pedig nem volt pénzük, és hitték, hogy Csehszlovákiában könnyűszerrel jutnak házhoz. A fiatalok agitátorok keltette délibábos otthonalapítási vágya erősebb volt a családok szétszakításának fájdalmától is.

Stefan Sutaj szerint a csehszlovák politika fő célja az volt a lakosságcserével - azon túl, hogy a dél-szlovákiai magyarság tömbjét fellazítsa, számát csökkentse -, hogy „visszaszerezzék" a külföldön élő szlovákokat* 2 Ám a hivatalos szervek törődése mintha véget is ért volna a magyarországi szlovákok erre való megnyerésével. Pedig az áttelepült szlovákok egy részének komoly etnopszichikai gondoskodásra is szüksége lett volna, különösen azoknak, akiknek vágyait a hangzatos ígéretek ellenére sem teljesítették, s a

szági szlovákok és a lakosságcsere. In: Molnár Imre - Szarka László (szerk.): Otthontalan emlékezet. Komárom, 2007,172-187. p.

2 Stefan SuTAJ: Mad'arská mensina na Slovensku a slovenská mensina v Mad'arsku v povoj- novej slovenskej polítike. In: Ondrej Krupa (szerk.): 275 rokov v Békéáskej Cabe. Békéscsaba, 1995,157-165. p.

177