1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949

húzódtak, s csupán 1951-től kaptak csekély pénzösszegű, ráadásul osztályszempontok szerint meghatározott kárpótlást.

A visszatértek beilleszkedése, munkába állása sem ment zökkenőmentesen. Hamarosan megkezdődött a kollektivizálás és a beszolgáltatások rendszere, s a magyarok üldözését hirtelen felváltotta az osztályellenséggel szembeni könyörtelen harc. A szigorú jegyrendszer ellen vétkezőket, a feketevágásokat, a közellátási szabályok megszegőit kegyetlenül büntették.

Az év végére tarthatatlanná vált, hogy a magyar lakosság még mindig nincs képviselve a község vezetésében. A belügyi megbízott által kinevezett HKB fenntartása is kényelmetlen volt már, így létrehozták a helyi nemzeti bizottságot (tanácsot). A Nemzeti Front járási szervei szigorú osztályszempontok alapján állították össze a jelöltek listáját, és senkinek sem lehetett kétsége afelől, hogy a helyi nemzeti bizottság összetétele azzal azonos lesz. A tagjelöltek 36 fős jegyzékére 16 magyar nemzetiségű került fel, akiknek neve mellé meg is jegyezték: „magyar rész" vagy „magyarul beszélő". A 12 póttag-jelölt között 4 „magyarul beszélő" akadt. Elnöknek Pavel Brezovs- kyt, a szövetkezet elnökét javasolták.

Mai szemmel nevetséges és felháborító a HNB létrejöttének színjátéka, az akkori körülmények között mégis jelentős eredményként értékelendő, hogy négyévi jogfosztottság után ismét volt magyar nemzetiségű tagja a község vezetésének.

Hatvan év után

A jogfosztottság időszaka maradandó, de nem végzetes károkat okozott Gú- ta és az egész szlovákiai magyarság számára.

Ami a népszámlálásokból először a szemünkbe tűnik, az Gúta népességének csökkenése. Elsősorban a háború utáni eseményeknek, de a hatvanas-hetvenes években az ipari üzemek elszívó hatásának is tulajdonítható a lakosságszám csökkenése, stagnálása: Gúta lakói hatvan év után sem voltak annyian, mint 1946-ban. (Akkor 11 298 főt tett ki a lakosság, 2001-ben 10 823-at.)

Magyarországra több hullámban mintegy 2 400-2 500 ember távozott. A hivatalnokok, tanítók egy része közvetlenül a háború végén elhagyta a községet, ezt követte a kitoloncoltak csoportja, akiket 1945 nyarán kézipogy- gyásszal tettek át a határon. A két csoport együttes száma kétszázra tehető. A legtöbben, több mint kétezren, a lakosságcsere-egyezmény V. cikke értelmében szervezett transzportokkal kerültek áttelepítésre. Háborús bűnösként a lakosságcsere keretében mintegy százötven személyt telepítettek át. Végül a legnehezebben azoknak a számát lehet megítélni, akik átszöktek a határon - mintegy ötven személyről lehet szó. Még az előbbinél is problémásabb megbecsülni, vajon mennyien nem tértek haza a csehországi deportálások után - talán több tucatnyian lehettek. A fiatalabb korosztály több tagja megnősült, férjhez ment új lakhelyén, s többnyire végleg Csehország173