1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949
A reszlovakizációra jelentkezett 609 személy a gútai magyar lakosságnak rendkívül csekély hányada, mindössze 5,5%-a. A járás magyar lakosságának azonban 14,9%-a kívánt élni a reszlovakizáció lehetőségével, az országos arány számok pedig még ennél is jóval magasabbak.15 A telepítési hivatal egyik legsürgősebb feladata a lakosságcserére kijelölt családok jegyzékének összeállítása volt. A bizalmiak megkapták a Szlovák Telepítési Hivatal Komáromi Területi Hivatalának (SZTHKTH) erre vonatkozó utasításait. Elsősorban össze kellett írni a lakosságcsere-egyezmény VIII. cikkének hatálya alá eső személyeket, tehát a háborús bűnösöket, a járási népbíróság által elítélteket. A telepítésre kijelölt személyek jegyzékére fel kellett venni minden magyar nemzetiségűt, aki 5 katasztrális holdnál nagyobb mezőgazdasági földbirtokkal rendelkezett, iparost, aki jelentősebb műhellyel vagy házzal bírt, és értelmiségit, aki ellenségesen viselkedett a köztársasággal szemben. A jegyzékből viszont ki kellett hagyni az aktív antifasisztákat, a reszlovakizáltakat és a gazdaságilag gyengébb rétegeket, az 5 katasztrális holdnál kisebb birtokkal rendelkezőket, a mezőgazdasági munkásokat és a napszámosokat. A kijelölt személyek vagyoni helyzetét pontosan fel kellett tüntetni.16 Az így elkészült lista 443 gazdasági egységet és 1 784 személyt tartalmazott.17 A jegyzékeket a telepítési hivatalban ikresítet- ték, összekapcsolták a magyarországi áttelepülésre jelentkezett szlovákok lajstromával. A Komáromi járás a magyarországi 15. körzettel, s a gútaiak elsősorban a Mezőberényből és Medgyesegyházáról jelentkezett szlovákokkal kerültek párba.18 1946 nyarának végére már minden elő volt készítve a lakosságcsere megkezdésére. 1947 - a kitelepítések A szlovákiai magyarság számára a hontalanság éveinek legdrámaibb szakasza köszöntött be 1946 telén - megkezdődött a toborzásnak nevezett csehországi deportálás. Gutáról a tervek szerint 750 család (gazdasági egység) 3 690 tagját kívánták közmunkára szállítani Csehországba, akik 550 lakóházat és 1 411 ka15 A szlovákiai magyarok közel 60%-a jelentkezett reszlovakizációra. Lásd VADKER- TY Katalin: A reszlovakizáció. Pozsony, 1993, 68. p. 16 Erre vonatkozóan több dossziét, sürgős és szigorún bizalmas megjelölésű utasítást találtam a gútai anyakönyvi hivatal irattárában, illetve szekrényében, melyeket a SZTHKTH adott ki. (Pl. a 32. számú, szigorúan bizalmas: A magyarok áttelepítése - összeírás.) Valószínűleg Ondrej Krizko, a községi hivatal akkori vezetője, az SZTHKTH bizalmi embere gyűjtötte ide az iratokat. 17 Státny oblastny archív Nitra (Nyitrai Állami Területi Levéltár, a továbbiakban: SObA), SZTHKTH, 1946/I-b váeob. 30. d. 18 SObA, SZTHKTH, 1946/l-b váeob. 24. d. 163
