1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében

készt, hogy az kiutasította templomából az előadás résztvevőit, hasonlóképpen azokat is, akik áttelepülésre jelentkeztek. A vád szerint ez utóbbiak gyermekeinek konfirmálását is megtagadta. A községi jegyző valótlanságnak nevezte a vádakat, és arra kérte a vármegyei alispánt, tegyen megfelelő lépéseket, mivel „nagyon kezd kiéleződni a viszony az áttelepülők és maradók között".29 Az oroszlányi jegyzőhöz hasonlóan látta a helyzetet a pilis- szentléleki plébános, a kisgazdapárt helyi elnöke is, aki a főispánnak címzett, szenvedéllyel megírt levelében visszatekintett a csehszlovák propaganda időszakára. „Az úgynevezett propagandisták olyan szabadságot élveztek, aminőt talán mi magunk, magyarok sem. Tudok olyan eseteket, ahol gyalázták a magyarságot magyar földön... Lassan olyan sikeresen elmérgesítették az elmenni szándékozók és maradók között a helyzetet, hogy ma már szabályszerű gyűlölet dúl köztük. Persze minket, a falu eddigi vezetőit, tanítókat és papokat sem kíméltek... Sajnos, védelem sehol sem volt. A magyar kormány mintha aludt volna az egész idő alatt."30

A CSÁB hathetes propagandatevékenysége az egyezmény értelmében 1946. április 14-én véget ért. Ezt követően a körzeti bizottságoknak mindenfajta propagandától tartózkodniuk kellett: csupán az áttelepülésre jelentkezett szlovákokat és azok vagyontárgyait írhatták össze, de azt is csak hivatalos helyiségeikben, vendéglőkben, munkásotthonokban vagy más nyilvános helyen tehették - házról házra járva összeírást nem végezhettek. Jelentések, jegyzőkönyvek sokasága viszont azt tanúsítja, hogy a csehszlovákok nem tartották tiszteletben az egyezményt, és a propagandát - nyílt vagy burkolt formában - tovább folytatták.

A csévi rendőrbiztos szerint a bizottság tagjai „házról házra" járják a községet és „erős magyarellenes propagandát fejtenek ki a lakosság körében". Többeket is azzal ijesztgettek, ha most nem iratkoznak fel az áttelepülésre, „akkor majd elviszik őket az oroszok Szibériába, mert egy tót sem maradhat Magyarországon, és eljön még az az idő, amikor azokat a szlovákokat, kik önként nem jelentkeztek, mint hazaárulókat fognak Szlovákiában felelősségre vonni". A rendőrségi jelentés szerint több helyi lakos felháborodottan panaszolta: annak ellenére, hogy nem iratkoztak föl, a bizottság őket is listára tette, „és ezt a listát mutogatják Kesztölc és a többi szlovák falvakban azzal, hogy mennyien jelentkeztek már Csév községből".31

29 KEMÖL, IV. 954., 5477/1946. ikt. sz.

30 KEMÖL, IV. 951. b), 714/1946. ikt. sz.

31 KEMÖL, Államrendőrség Komárom-Esztergom Megyei Főkapitányságának iratai (a továbbiakban: VI. 2.), 527-8/1946. ikt. sz. A jelentés megállapítja, hogy az össze- írók két listát vezettek: az egyiken - és ez volt a hivatalos - a ténylegesen jelentkezettek neve szerepelt, míg a másik „kimondottan csak propagandisztikus célokat szolgál". (Uo.) A magyarországi szlovákok „összeírásáról" lehetett szó, amelyet ugyancsak a bizottság végzett, járásonként. A származást vizsgáló, névanalízisen

145