1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
hozták a jogfosztó intézkedéseket,15 megújult erővel folytatták a kitoloncolásokat.16 Ilyen körülmények között - de a nagyhatalmak nyomásának eredményeként is - a magyar vezetés kénytelen volt felvenni a tárgyalások fonalát. Gyöngyösi János külügyminiszter elfogadta az 1945. november 11-ei, Prágába szóló meghívást, megkezdődtek a lakosságcseréről folyó egyezkedések.17 A kezdeti sikertelenség után, 1946. február elején megszületett az egyezmény tervezete. Lényege: a csehszlovák hatóságok jogot nyertek annyi szlovákiai magyar kitelepítésére, ahány Csehszlovákiába önként áttelepülni óhajtó magyarországi szlovák jelentkezett. Az egyezményt, az ehhez kapcsolt jegyzőkönyveket és levélváltásokat 1946. február 27-én írták alá Budapesten. Csehszlovák bizottság a megyében: sérelmek és kölcsönös vádaskodás A magyar fél számára az egyezményt illetően az volt a legmegalázóbb, hogy míg a magyarországi szlovákok számára az áttelepülés önkéntes és bármikor visszavonható volt, addig a szlovákiai magyarok áttelepítése egyoldalú csehszlovák kijelölés alapján történt, és kényszerjelleget öltött. A szlovákok áttele- pülésének előkészítésére, a jelentkezési nyilatkozatok átvételére és az egész áttelepítési akció lebonyolítására a csehszlovákoknak jogukban állott különbizottságot küldeni Magyarországra. A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) tagjai szabadon mozoghattak az ország területén, az áttelepülés ösztönzése érdekében írásban és szóban, valamint a magyar rádió útján propagandát fejthettek ki a szlovákok körében, szlovák nyelven. A körzeteikhez tartozó településeken két-két nyilvános gyűlést tarthattak: egyet a propaganda megindításakor, egy záró gyűlést pedig ennek végeztével. Plakátokat, röp- iratokat és sajtótermékeket is terjeszthettek, csehszlovák eredetű filmeket vetíthettek. Március 4-ével kezdődően a bizottság hat hétig folytathatta propa15 Beneä elnök hírhedt 1945/33. számú rendeletét, amely a németeket és a magyarokat megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól, 1945. augusztus 2-án tették közzé, a potsdami konferencia befejezésével egyidejűleg. 16 Komárom-Esztergom vármegye főispánja 1945. augusztus 6-án jelentette a belügyminisztériumnak, hogy az észak-komáromi erődben 1 500-2 000, Dunaszerda- helyen 70, Párkányban kb. 50 magyar nemzetiségű személy van összegyűjtve kitoloncolás céljából, de ezek átvételét - belügyminisztériumi rendeletre - a leghatározottabban meg fogják tagadni. Lásd Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: KEMÖL), Komárom-Esztergom megye főispánjának általános iratai (a továbbiakban: IV. 951. b), 1945. sz. n. - A magyarok „Szlovákiából történt kiüldözése" következtében Dél-Komárom lakossága 6,5-7 ezer főről 13-14 ezer főre duzzadt. KEMÖL, IV. 951. b), 605/1945. ikt. sz. 17 A részletekről KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945-1947. Oroszország és a Nyugat között. Budapest, 1995, 241-254. p. 142