1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Bevezető
gét mutatja be. Mindszenty azon közszereplők sorába tartozott, akik őszintén, nyíltan és erőteljesen felemelték szavukat a csehszlovákiai magyarságot ért üldöztetések ellen. Eddig ismeretlen részleteket tár fel Miklós arról a tevékenységről, amellyel a katolikus egyház főpásztorai segítették a felvidéki kiűzöttek anyaországi letelepedését. L. Balogh Béni egy nagyobb közösségben, egy közigazgatási területi egységben, a korabeli Komárom-Esztergom vármegyében történtekkel ismerteti meg az olvasót. Alapos levéltári kutatásai alapján mutatja be azokat az egyéni, közösségi motivációkat, amelyek a helyi szlovákok egy részét az át- településre bírta. Külön figyelmet szentel a szerző a megyében tartózkodó csehszlovák agitációs bizottság tevékenységének, majd a kitelepülés menetét, lokális jellemzőit veszi számba és tárja az olvasó elé. Mondandójának kontrasztját adja a következő fejezet, mely a felvidéki menekültek érkezését, letelepítését tárgyalja, az emberi sorsokat egészen az '50-es évek közepéig követve. A kötetnek különös értéket ad két, lokális oral history gyűjtésen alapuló elemzés: Krupa Andrásnak egy bükkszentkereszti szlovák család kálváriáját, illetve Angyal Bélának a Gúta községben lezajló lakosságcserét bemutató szövegei. Mindkét tanulmány mesteri módon világít rá arra, hogy a történelmi makrofolyamatok miként tudják meghatározni, befolyásolni, deformálni a mikrokörnyezetben játszódó „hétköznapokat", az egyes emberek, csoportok személyes és közösségi sorsát. Krupa a bükkszentkereszti Telekes Béláné Novek Lujza önvallomásán keresztül láttatja velünk a történteket: „... a Telekes család és társaik szomorú sorsa magába gyűjtötte az otthoncseréléssel járó összes negatív megnyilvánulást. A határ átlépésétől kezdve a Magyarországra való visszatérésükig mintha végigüldözte volna őket a balszerencse, mígnem a szülőfaluba visszajőve meg nem nyugodtak. A család esete egyedinek tűnhet, holott mint az a bizonyos 'állatorvosi ló', csupán tükrözte az áttelepülés-áttelepítés visszásságait." Angyal Béla szülővárosának, a csallóközi Gúta lakosságának a sorsán keresztül mutat rá a nagy történelmi események, folyamatok helyi szintű következményeire. Tanulmányában levéltári kutatásai és a résztvevők visszaemlékezései alapján foglalta össze a gútai történéseket. Bemutatja, hogy egy településen belül hogyan zajlottak az események, milyen hatással voltak az akkor bekövetkezett változások a közösségére. Külön figyelmet érdemel mondandójának azon része, mely a helyben maradó magyar és a Magyarországról ide települt szlovák közösség együttéléséről szól. Tyekvicska Árpád 11
