1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Magdaléna Paríková: Etnokulturális és társadalmi folyamatok Európában a második világháborút követő migrációk tükrében. A csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény következményei

a benesi dekrétumok VIII. cikkelye explicit módon is megfogalmazta a háború utáni Csehszlovákia nemzeti kisebbségeivel, nevezetesen a németekkel és a magyarokkal, jogállásukkal kapcsolatos akaratát.3 „Speciális eljárások" intézkedtek a Csehszlovákiában élő németek és magyarok jelentős részének állampolgári jogoktól való időleges megfosztásáról, a vagyonelkobzásokról, a kisebbségi iskolák bezárásáról és - legfájóbb pontként - a németek és magyarok Csehszlovákiából való tömeges kényszer-kitelepítéséről.

A Magyarországon élő, magukat szlováknak vallók Csehszlovákiába telepítését (párhuzamosan a magyarok kitelepítésével) hosszantartó kétoldalú tárgyalásokon szervezték meg, amelyek 1946 februárjában a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírásával zárultak.4 Egyik fontos feltétele volt a reciprocitás elve, ami nem csak azt jelentette, hogy a csehszlovák kormány annyi magyart jogosult kitelepíteni Csehszlovákiából Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való átköltözésre. A reciprocitás elve vonatkozott az érintettek vagyoni viszonyaira is, egészen pontosan a magántulajdonukban lévő termőföld nagyságára, háziállataik számára, lakóépületeikre (a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt) és gazdasági leltárukra (gépekre, kocsikra stb.). Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy - jóllehet több mint húszezren a saját elhatározásukból hagyták el az országot - a csehszlovákiai magyarok esetében kierőszakolt és politikailag motivált át-, illetve kitelepítésről kell beszélnünk, a másik oldalon viszont az áttelepült szlovák lakosság kizárólag önkéntesen és saját elhatározásából élt a Csehszlovákiában, többségében Dél-Szlovákiában való állandó letelepülés lehetőségével. Éppen ez az egyenlőtlenség hívta elő és állandósította hosszú időre a reemigránsok által lakott dél-szlovákiai falvakban a szlovák és magyar etnikum közötti feszültségeket. A feszültségek szórványosan ma is jelentkeznek. Főként azok a nacionalista irányultságú szlovákiai egyének vagy pártok szítják őket, akik és amelyek a lakosságcsere történelmi tényét torz, nemritkán populista módon értelmezik.

Egyes dél-szlovákiai felmérések eredményei azt mutatják, hogy a szlovákság Magyarországról való önkéntes kitelepülésének oka főként a teljes asszimilációtól való félelem volt. A nemzetiségiek ellenérzését kiváltó, beolvasztó, hosszú távú diszkriminatív nemzetiségi politika nemcsak a szlováksággal, hanem Magyarország más nemzetiségeivel szemben is érvényesült.

A reemigránsok bizonyos rétegei (főként a rosszabb szociális helyzetben levők) számára természetesen fontos motivációt jelentett a jobb élet reménye. Döntésüket megkönnyítette, hogy a háború utáni Csehszlovákia kevésbé küzdött a gazdasági válsággal. Az áttelepülési szorgalmazó kampány ezeket a rétegeket célozta meg.

3 Stefan Sutaj: Mad'arská mensina na Slovensku v rokoch 1945-1948.Bratislava, 1993,196. p.

4 Cierna-Lantayová i. m.

106