Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
39 7 levő járdákon a szabad közlekedés a piacz forgalmának fejlődésével már nem biztosítható a piacz helynek hosszában való eltolásával az előbb felsorolt hátrányok pedig csak nagyobbodhatnak - az elöljáróságnak kötelessége volt nem csak érvényt szerezni a járdák közlekedés biztosítása tárgyában létesített szabályrendelet követelményeinek, hanem módot kellett találni arra nézve is, hogy az élelmi piacz oly helyen helyeztessék el, a hol a tizenkétezer lelket számláló közönség részére a napi élelmi czikk életveszélyes tolongás nélkül legyen beszerezhető. Bár ideiglenesen az élelmi piacz az Óváros téren nyert elhelyezést, mégis az elöljáróság ezen elhelyezést ott véglegesíteni kívánja, mert e czélra jelenleg más alkalmasabb terület nincsen, továbbá, mert az Óváros téren az árusok beosztása nemcsak a terv szerint, de a valóságban is könnyen keresztül vihető; az árusok nem foglalják el a gyalog közlekedésre szolgáló járdát; a kocsiforgalom itt csekély; sem az elárusító, sem pedig a vevőközönség nincsen kitéve az életveszélyes kocsiforgalomnak, a tolongásnak; - ezen elárusító hely sokkal jobban tisztántartható, mint bármely más utca vagy terület, hova a piacz helyeztetnék; - különösen sokkal inkább tartható tisztán, mint a Rákóczi fejedelem út, amely elárusítások után délutánonkint az ide jövő idegen előtt is valóságos szemét-rakó helynek tűnt fel, - bár mennyire is iparkodott az elöljáróság ezen főközlekedési utat tisztán tartani. Azon rövid két hónapi tapasztalat, mely idő alatt az élelmi piacz ideiglenesen az Óváros térre helyeztetett, az elöljáróság azon helyes álláspontját erősíti meg, hogy a piacz ott állandósíttassék. Tapasztaltatok: ugyanis a többek között az, hogy mióta az élelmi piacz az Óváros téren van elhelyezve az élelmiszerek olcsóbbak. Ezen piaczot ugyanis csupán csak azok látogatják, akiknek tényleg szükségük van a napi élelmi czikkekre s így az elárusító nem látja maga előtt azt a nagy tömeget, melyet azelőtt a Rákóczi-fejedelem úton látott, ahol nem csak vásárló, de átutazó s más oly közönség is közlekedett, akiknek bevásárlás nem volt a czéljuk, - amikor is ily nagy közönséget szemlélve, - az elárusító azon hiedelemben volt, hogy akiket lát, azok mind vásárlók s ezen hiedelmében az áru czikkek árát magasra emelte, oly összeget kért cikke után, amelyet csak a vagyonosabb osztály tudott megfizetni. Az így felcsigázott abnormális piaci árak is kényszerítették az elöljáróságot arra, hogy a beszerzési árak mérsékeltessenek, mely cél nagyban már eléretett a tapasztalat szerint akkor, midőn az élelmi piacz oly helyre tétetett át ideiglenesen, hol az elárusító csakis azon közönséget látja maga előtt, amely csakis a napi élelmi szükséglet beszerzése céljából megy a piacra. Bár némely kereskedőnek előállhatnak ugyan csekély anyagi veszteségei az által, ha az élelmi piacz a Rákóczi-fejedelem-útról más helyre tétetik át, - de ezen nehány kereskedő magánérdeke nem helyezhető az
