Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

290

Nekünk semmi kifogásunk Hricsóvszky úr személye ellen; ő jóravaló iparos és tisztességes ember, de a bírói székben határozottan inkább szerettük volna látni Okolicsányi Lajost, kinek nagyobb a rátermettsége, nagyobb az intelligentiája, mint szerencsés vetélytársáé. Okolicsányiban a bírói állásra több képességet, nagyobb munkaerőt, szóval: több garanciát láttunk volna. Nem fejtegetjük tovább a dolgot; mindenki gondolja hozzá a többit ahhoz a kérdéshez: miért Okolicsányit és miért nem Hricsóvszky?

Mi nem ismerjük el Hricsóvszky Andrást, kit a főszolgabíró úr nem ezen a néven, hanem Hricsóvszky Antal néven kandidált, bírónak; akit egy nagy ellenpárt alkotmányos jogainak teljes ignorálásával kiáltott ki a községháznak udvarán (s nem a szavazásra rendelt tanácsteremben) bírónak egy csapat ember.

Nem ismerjük el bírónak, mert nem a többség választotta meg, hanem egy ember nevezte ki. Ha biztos benne, hogy a többség mellette van, legyen bátorsága alávetni magát egy újabb választásnak, olyannak, amely igazságos legyen. És a főszolgabíró úr is levonhatja a történtekből a konzekvenciákat, ő is rászolgált a penzióra. S ez nem éppen csak a magunk véleménye, hanem talán az egyetlen Szilárdy Ödön úr kivételével általános vélemény és óhaj!

Könnyű dolog Kopcsák József tanító urat és Okolicsányi Lajost, kik a hallatlan választási eljárás ellen kikeltek, „illetlen magaviselet" czímén 50, illetőleg 200 korona pénzbírsággal sújtani. Hol a tanítói kar? Hol a szolidaritás? S ha már derűre borúra büntet a főszolgabíró úr, rendjén volt-e Kopcsákot tanfelügyelővel s fegyelmi vizsgálattal fenyegetni? S talán elegendő lett volna Okolicsányi ellen, ki 1903. január 1-éig végezte a bírói teendőket, fegyelmi vizsgálatot indítani?

Elmondtuk véleményünket és nem félünk a következményektől. Állításainkat tanukkal igazolhatjuk. Mellettünk van az igazság, s ha mégis sikerülne bennünket lenyomni, eszünkbe jut Jézus Krisztus, ki az igazságért halt meg a keresztfán.

Tudjuk, hogy nagyságos Szilárdy Ödön úr azt fogja reánk mondani, amit az „eretnekek"-re:

„Isten dicsére a máglyára őket."

De mi az agg eretnekkel azt feleljük:

„Isten dicsére hull az áldozat.

Vérünkből új csatárok születendnek,

Az eszme él s a láng, mely fellobog,