Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
273 kát, kik a főgymnásium felállításához egy darab kővel hozzájárultak, kik bármely csekély mérvben is az alapító munkálatban részt vettek. Tisztelt Közgyűlés! Kedves Tanítványaink! Az a szíves, mondhatnám lelkes fogadtatás, melyben részesültem midőn a gymnasium szervezése végett ide érkeztem, elég nyomós bizonyítéka annak, hogy a városnak erre az intézetre már égető szüksége volt. Tudom uraim, hogy ez a lelkes fogadtatás nem az én csekély személyemet illette, hisz én mint jövevény senkitől nem ismerve érkeztem ide; hanem illette azt az eszmét, a gymnasium eszméjét, melynek megvalósítása végett Kegyelmes Urunk engemet iderendelt. Mindenekelőtt tehát azoknak fejezem itt ki hálás köszönetemet, kik nekem a szervezés munkáját előzékenységükkel megkönnyítették és lehetővé tették, hogy az intézeti oktatást a kiszabott időben megkezdhettük. A lelkesedés lecsillapultával azonban valószínűleg minden szülőnek megvillant a lelkében az a gondolat, hogy a gymnasium tehát megnyílt, de mit várhatunk majd tőle, milyen lesz az a szellem, melyben ott fiainkat tartani fogják. S vajon a sok tudomány mellett lesz-e majd elég erkölcsi tartalma is a gymnasialis nevelésnek. E kérdésekre a szülők elsősorban természetesen tőlem várják a megnyugtató választ, mint akire ez új intézet vezetése ez idő szerint bízva van. És én nem is késem a felelettel. Én uraim tanári működésemben a felettes tanügyi hatóságok hivatalos rendelkezésein kívül csak egy vezetőt ismerek s ez a saját lelkiismeretem, mely nálam egyenlő a kötelességérzettel. Ennek éltem eddig s ennek élek ezentúl is szívem utolsó dobbanásáig. És ha egy kötelességtudó emberélet felajánlása elég biztosíték arra, hogy egy rég ápolt eszme megvalósításában bízzunk: íme, ezennel ünnepies formában kijelentem, hogy én munkaerőmet, tehetségemet, tanári ambitiómat, szóval egész életemet ennek az új intézetnek akarom szentelni. De ez az iskolaszeretet és kötelességtudás annyira vérévé vált minden magyar professornak, hogy e tekintetben, hiszem - a mi leendő tanári karunk is méltóan fog sorakozni a többi középiskolai tanártestület mellé. Ily fegyverekkel pedig Uraim legyőzhetők a paedagogiai nehézségek. Nevelni fogunk tehát majd e megyének vallásos érzésű, hazafias gondolkodású és minden ízében magyar szellemű ifjakat. Megtanítjuk őket arra, hogy az erős kötelességérzet alapja a férfias jellemnek, előkészítjük őket a létküzdelem fáradalmaira, hogy az élet arénájában meg tudjanak állani a saját lábukon. Csepegtetünk beléjük oly erős erkölcsi érzést, hogy a társadalom kísértései el
