Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
259 lánosan ismert isteni mondást: „Legyen világosság s lön világosság!" Ő is elmondja e szavakat (E pillanatban megindult a villamáram s a gépház homlokzatán ragyogó lángbetűkben ott égett a „Klára" név s az egész városban minden villamláng kigyulladt, s szívből fakadt, többször fölharsanó éljenzés szakította félbe a főispán beszédét). Üdvözli e fényt, mely íme elűzte a sötétséget. Szíve mélyéből kívánja, hogy ne csak a villamos fénytől legyen e városban világosság, hanem örökre honosodjék meg e városban a szellem világossága is, mely a lelkekből űzzön el minden sötétséget és homályt. Fölkéri Wagner Sándor polgármestert, hogy Losoncz rendezett tanácsú város emez új gyermekének legyen igazi apja, mint a város polgármestere, alkalmazza mindig a kellő szigort e gyermek nevelése közben, de viseltessék is iránta igaz atyai szeretettel, hogy a még csecsemő korában levő intézmény kívánatos módon fejlődjék, erősödjék, viruljon a közönség hasznára. Természetes, hogy a szép beszédet minden jelentős részletnél harsány éljenzés szakította meg. Erre Wagner Sándor polgármester a főispánhoz intézvén beszédét, méltó szavakban ismeri el ez intézmény körüli érdemeit a főispánnak, ki lelke egész hevével, lankadatlan munkásságával, szívós kitartásával íme megvalósította az eszmét, melyet 1894-ben fölvetett. ígéri, hogy nem felejti el a főispán szép szavait s azok szerint igyekszik az intézményt ápolni, nevelni. A főispán éltetésével végezte beszédét, mire szűnni nem akaró éljenzés zúgott föl. Ekkor Wagner Sándorné úrnő ő nagyságának a vállalat egy alkalmazottja szép bokrétát nyújtott át. Ezután a megjelent közönség egy része bement a gépházba a fölszerelés és működésben levő gépezet megtekintésére. Aztán a közönség eloszlott. Este 8 órára 80 terítékes lakoma várta a meghívott közönséget a „Vigadó" nagy termében. A „Vigadó" bejárata, lépcsőzete villámmal volt világítva, a nagyteremben pedig két ívlámpa szórta azt a bűbájos fényt, mely nappali világosságot okozott s mégsem sértette a szemet. Klamarik Danó barátunk valóban remekelt úgy terítékével, mint a lakoma tartalmával. Lakoma és világítás bizony méltó társai voltak egymásnak. A lakoma sorrendje a következő volt: Tiszta leves, fogas tatármártással, csirkevagdalékpástétom, nyulgerincz, juh-és tehéntúrós metélt, kappan franczia salátával és befőttel, vanília- és csokoládé-créme, giardinetto, sajt, kávé, cognac; asztali fehér bor, burgundi vörös bor, gieshübli, szántói és mohai víz, pezsgő. Nyolcz óra után ült a meghívott társaság a 80 terítékű lakomához. A társaságban ott volt többek közt Török Zoltán főispán, Cebrián László gróf, Forgách Antal gróf, Nagy Mihály, megyénk alispánja, Szilassy Béla, Persch Emil a 25. számú sorezred alezredese. A felköszöntők sorát Török Zoltán főispán kezdte meg, ki a nála megszokott szellemességgel, magas szárnyalással, lelkesen
