Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

218 A tisztán ágostai hitvallású hívekből álló evangélikus egyház azon alka­lomból, hogy díszes helyen felállított, a magasba nyúló tornyos templomá­nak, a község büszke sionjának, 25 éves fennállását ünnepelte, ugyanekkor leplezte le a templombelső részében elhelyezett «Kossuth Lajos emléktáblát.» Az országnak újjá teremtője, szabadsága megteremtőjének szellemóriása ugyanis a nevezett egyháznak 1871. évi február hó 17-től haláláig, csaknem 24 éven át főfelügyelője, hosszas, önkéntes számkivetése alatt, tehát Magyaror­szágon egyedül, ezen egyetlen s önként elvállalt tiszti állásnak, betöltője volt. A hitközség tagjai, kivétel nélkül megjelentek az ünnepélyes isteni tiszte­leten, a vidék számos intelligens tagjának élénk érdeklődésével kezdődött meg a magasztos ünnepély. A templom ünnepi díszt öltött, gyönyörű cserfa koszorúival fényes kivilágosításával s a templom oszlopos részén elhelye­zett s fehér lepellel betakart, díszesen felkoszorúzott emléktáblájával. Kiss István, evangélikus lelkész hazafias érzelmektől duzzadó, mindvé­gig fennkölt hangulatban tartott, - az ünnepély fényéhez méltó nagyszabá­sú szónoklata után Okolicsányi Gyula helybeli egyházfelügyelő, az egyházi szónoklat közben leleplezett emléktáblát az egyház fenntartó gondjaiba vet­te át, a jelen és jövő nemzedéket buzdítva, hogy a nagy megdicsőültnek cse­lekedeteit, életét, példáját, lángoló hazaszeretetét vegye mintaképéül, ihlet- szerűen végezvén azon kijelentéssel beszédét, hogy míg az igaz, vallásos ér­zületen alapuló meggyőződésben és az imádásig szeretett Magyar hazának bálványozásában, a haza népe Kossuth Lajost tekinti mintaképül, - mindad­dig az egyház virágozni fog, - hazánk pedig nagygyá leend. A fekete dísz-emléktábla fölirata a következő: KOSSUTH LAJOS MAGYARORSZÁG VOLT KORMÁNYZÓJA, A SÁMSONHÁZAI ÁGOSTAI HITVALLÁSÚ EVANGÉLIKUS EGYHÁZNAK 1871. ÉVI FEBRUÁR HÓ 17.-TŐL, 1894. ÉVI MÁRCZIUS HÓ 20-IG FŐFELÜGYELŐJE VOLT! Ezen leleplezési ünnepély után Vladár Victor szügyi lelkész és kiérde- mült alesperes és Kossaczky, szomszéd községi lelkész, segédkeztek az ün­nepély emelésében, lelkesült egyházi beszédeikkel. Csak az egyházi áldás kiosztása volt hátra, hogy a szentegyházból lelket emelő hangulatban távozzék, a templomot zsúfolásig megtöltött közönség midőn «a falu ég» vészkiáltással eszét vesztett rendetlenségben tódult ki a nép, hogy a tüzet oltsa, mi daczára az óriási szélnek, sikerült. Áldozatul 3 ház és egy csűr esett.

Next

/
Thumbnails
Contents