Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Bevezetés
16 nyomozó, másrészt bohóság, hiábavaló, tökéletlen, részrehajló, szomorú. „Mily bohóság a történelem szemben a valósággal! A krónikás összerakja az eseményeket, az indokokat, bepillantást hagy a rotyogó fazekakba, ahol azokat főzték, szemlélhetővé teszi a füstöt, mely a kéményen kiment, a lángot, amely azokat felforralta, de nem képes elővarázsolni a hangulatot, a miliőt, melyben történtek. Ki értené meg, a mai lehűlt vérrel, az ifjaknak e Betlehemjáráshoz hasonlatos meneteiből az extázisnak azt a paroxizmusát, amelyet mindannyiszor előidéztek a pontokkal és a forradalmi dallal? Amilyen tökéletes törvényeken nyugszik a föld forgása, hogy együtt mozog a levegő rétegeivel - olyan tökéletlen a történelem, ahol az események a levegőjük nélkül raktároztatnak el." - írja Jókai-életrajzában. Sőt a történelem nemcsak a témaválasztásában játszott nagy szerepet. Ő maga mondja, ha hihetünk neki, hogy elbeszélni a magyar paraszttól és korának két híres angol történészétől, Macaulay-tól és Carlyle-tól tanult. Az előbbitől feltehetően azt, hogy érdekeinek megfelelően állítson be, változtasson meg történelmi tényeket. Az utóbbitól pedig a hőskultuszt, az arctalan tömeg lebecsülését. Vagyis hát Mikszáth, teljesen érthetően, a történelmi igazsággal szemben a művészi igazság mellé állt. „...talán én is okosan teszem, ha nem avatkozom madame Klio dolgaiba, hanem felszedem azokat az apróbb levelű virágokat, amiket ő már nem tart érdemeseknek koszorújába fonni." - vallja A kedves Gaillard apó című elbeszélésében. Nem lehet vitás, hogy egy kor megértéséhez kevés a dátumok és események sorát ismerni, igaz anekdotákból és regékből sem lehet megismerni. Talán együtt alkotják az adott kort, együttes ismeretükben teljesedik ki arról az ismeretünk, így tudjuk teljességében megérteni a kort, megérezni a kor levegőjét, a hangulatát. Ehhez pedig jobb mestert, mint Mikszáth Kálmánt nem is találhatnánk. Régi felismerés a magyar irodalomtörténetben, hogy Mikszáth művei szinte nélkülözhetetlenek a dualizmus korának helyes megértéséhez. „Mikszáth nemcsak lebilincselően kedves elbeszélő, hanem egyszersmind korának egyik legkitűnőbb művészi krónikása. Regényei, elbeszélései tárgyválasztásukkal, epizódjaikkal, főleg pedig közbeszőtt megjegyzésekkel, célzásokkal és utalásokkal a XIX. század második felének és a századfordulónak hazai, s részben világeseményeit is szeizmográf-pontossággal jelzik. Néhol határozottan, másutt csak halvány körvonalakkal, de a kor históriáját, «uralkodó eszméit» és törekvéseit valamilyen módon mindig érzékeltetik.” - fogalmazta meg Bisztray Gyula a kritikai kiadásban. Ezt Nógrádban aligha szükséges bizonygatni: olvassuk el Balassagyarmat 1867 és 1914 közötti történetét a várostörténetből, és olvassuk el Mikszáth írásait. Mindkettő meg akarja a korát érteni, de másképpen teszi. Talán a kettő együtt fedi fel a kor igazi tartalmát. A forrásválogatás időhatárai egybeesnek az ellentmondásokban igencsak bővelkedő magyarországi polgárosodás dualizmusbeli korszakával. Ennek
