Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
143 bályrendeletek. Az ő polgármesteri kormánya alatt alakíttatott át a sörház, szabályoztatott a Tugár-patak, építtetett a kisdedóvó intézet díszes helyisége s a pompás katonai lakótanya. Az ő kormányzata idejére esik a sugár-út megnyitása, több utczának rendezése, szabályozása, továbbá egy alkalmas helyiség szerzése a városi szegények részére, a vásári tarifa szabályozása s a város jövedelmeinek szaporodása. Ez ügyek rendezése, az idevágó eszmék keresztülvitele mindig leglelkiismeretesebb munkásságát vették igénybe. Igaz, e munka teljesítése kötelességként nehezedett vállaira; de a kötelességnek hű és pontos teljesítése mindig polgári erény s érdem, melynek becsét csak emeli ama körülmény, hogy a teendőknek oly véghetetlen útvesztőjében mindenki irányában a legszívesebb útmutatóként tűnt fel, ki éppen oly komolysággal, jóindulattal vezette a legfontosabb tanácskozásokat, mint amily előzékeny nyájassággal intézte egyesek ügyeit. Munkássága nem szorult egyenesen a városház falai közé, hanem időt, fáradtságot s szellemi és anyagi áldozatot nem tekintve mindig ott volt, hol a város szellemi s anyagi jóléte elősegítésére valamit csak tehetett. A magyar nemzeti szellem emelkedéséért dobogó szíve örömmel látta, miként emelkedtek városunkban a magyarságnak legerősebb bástyái, a tanintézetek, ott járt ő városunk legjobbjaival együtt mindig, valahányszor a magyar királyi állami gymnasiumnak teljes főgymnasiummá való emeltetését, majd annak méltó épülettel való ellátását kellett a kormánytól kérelmezni. Nem csekélyebb munkásságot fejtett ő ki a társadalmi tevékenység terén is. Egész raját számlálhatnék elé azon társadalmi egyesületeknek, melyeknek létrejövetelén éppen oly nemes hévvel munkálkodott, mint a mily örömmel hozta meg ezek részére anyagi áldozatait is. E sokoldalú tevékenység nem maradhatott ismeretlen az ország kormányát intéző férfiak előtt sem, mert ráirányozták figyelmét a koronás magyar királynak is, aki az elhunytat érdemei jutalmazásául királyi kitüntető kegyében is részesítette akkor, midőn részére a Ferencz József-rend lovagkeresztjét küldötte. Tisztelt, becsült ember volt ő úgy a város legfőbb hivatalában, mint a közönséggel való magán érintkezéseiben. Méltán fájlalhatjuk tehát elhunytát, méltán viselhetjük tehát szíveinkben a gyászt, melynek oly általános kifejezést is adtunk. Aki annyit tett, mint ő, évei számára nézve elhunyhatott igen korán, de ha tevékenységét s annak eredményeit vesszük tekintetbe, többet élt, mint igen sok aggkorú. O bizonyára nyugodtan hajthatá le fejét az örök álomra. A gyászoló család fájdalomtól sajgó keblébe zárta kedves halottja emlékezetét, melyet meggyőződésünk szerint városunk közönségének oly meghatóan nyilvánult őszinte részvéte, ha lehet, még kedvesebbé tesz, s míg az
