Cs. Sebestyén Kálmán: Az MKP és az MDP Nógrád megyei választmányi és bizottsági üléseinek napirendi pontjai mutatókkal 1945–1956 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 55. (Salgótarján, 2009)
Bevezető
7 visszafogott kritika érződik ki az MSZMP 1956. decemberi határozatának szellemében. (A másik két részben tisztelet és teljes elfogadás az írás meghatározó hangneme.) Feltűnő, hogy a megyei vezetők közül csak kettőt említ a szövegben. Lényegtelennek tartotta? Vagy többségük még élt, és szolidaritásból nem nevezte meg őket? Pedig a történelem iránt érdeklődők számára is az MDP megyei vezetői közül legfeljebb - Jakab Sándoron kívül - Oczel János és Hajdú József neve lehet ismert, utóbbi 1956-os szerepe miatt. A bevezetőnek nem feladata részletesen elemezni a folyamatokat, főként akkor, ha egy - remények szerint - kutatások elindulását inspiráló kiadvány elején áll. Azonban az előbb említett sajátosság miatt, néhány - lehet, szubjektívnek tűnő - megjegyzést mégis teszünk. A napirendi pontok feldolgozása során kiütközött az egymást követő első titkárok eltérő stílusa, mentalitása, mely rajta hagyta bélyegét a jegyzőkönyveken és a testületek tevékenységén. Az alaposabb elemzés feladata lesz természetesen ennek megerősítése, differenciálása, esetleg cáfolata. Bár az MKP megyei titkárai közül nem az első volt Dömötör Ferenc (1945 januárjától rövid ideig Kerekes Sándor, majd id. Bandur Gyula volt), de az ő idejében, 1945 végén rendelték el jegyzőkönyvek vezetését testületi üléseken. Ennek következtében 1946-tól állnak - viszonylag teljességgel - rendelkezésünkre a feljegyzések. Dömötör másfél évig igazgatta az MKP megyei szervezetét. Igyekezett kemény kézzel fogni a vezető testületet. Elsősorban az egyéni felelősség erősítését szorgalmazta a reszortfeladatok kiosztásával. Ez is közrejátszott abban, hogy összetűzésbe került a helyi tekintélyes kommunista vezetőkkel. De idegen volta sem vált előnyére. Az illegális mozgalom keretében Érsekújvár és Komárom környékén tevékenykedett. Az országos vezetés 1945 júniusában küldte Nógrádba, minden bizonnyal azért, hogy rendet tegyen a torzsal- kodó helyi vezetők között. Az ellene indult támadás idején ugyan a megyei bizottság kiállt mellette, de tekintélye, súlya egyre jobban csökkent Oczel János 1946. júliusi pártiskoláról való visszatérése után. (Megjegyzendő, hogy Oczel bátyjával volt olyan konfliktusa, melyet testület elé vitt. Evekkel később Oczel úgy nyilatkozott, hogy nem volt elég következetes, határozott - talán nem is akart - a bátyjával szemben ebben a kérdésben.) Decemberben Dömötör Ferencet a központ el is helyezte Győrbe. Utóda a helyi kommunisták között nagy tekintéllyel bíró Oczel János lett. Ő két és fél évig irányította a megyei testületeket: 1948 júniusáig az MKP-ét, 1949 közepéig pedig az MDP-ét. Oczel előtérbe helyezte a feladatok végrehajtásának szóbeli jelentését. Ebben szerepe lehetett az illegális mozgalomban megszokott módszernek. Az üléseken általában meghallgatták a jelentéseket (sokszor a Megyei Bizottság tagjainak többségétől), majd vita következett, és ezek után Oczel reagált az elhangzottakra. Értékelte a beszámolókat, javaslatokat, és kiosztotta az újabb feladatokat. A napirendi pontok nem különültek el a szövegben, csak Oczel közölte, hogy a következő témára térnek át. 1949-ben kezd tagolódni az
