Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)

Bevezetés

lyen rész jutott? A közös családi birtokból származó bevételeket hogyan osztották föl a családtagok egymás között? A szöveges részben ismételten említést tettek a földekről. A „nagybirtok-típusú" földbirtokrendszer úrbéres telki állományból, közös haszonvételű területből, allodiális földből, paraszti használatú szorgalmi birtokból és allodiális parasztbirtokból állt, ami jellemző volt a Koháry-birtokokra is. Megkülönböztették a telki állományba tartozó szántókat, réteket a földesúri kezelésben lévő majorsági, vagyis allodiális földektől. A majorság esetében rendszeresen elválasztották Koháry II. István részét a többi családtagétól, s szintén igyekeztek megadni a terület nagyságára, minőségére, jól gondozott vagy elhanyagolt voltára vonatkozó adatokat. A szántóföldi gazdálkodás módját is ismertették, vagyis hogy hány nyomásban (két- vagy háromnyomásban) művelték földjeiket. Az urbáriumban azonban sajátos szóhasználat figyelhető meg, hiszen nyomás értelemben használták a „vető", „dűlő" kifejezéseket. A Koháryak a fölös allodiális földjeiket - amin jövedelemtermelő tevékenységet nem folytattak - gyakorta átengedték a parasztjaiknak, így az ún. allodiális parasztbirtokokat is számontartották. A szorgalmi birtokok közé tartoztak az irtásföldek, amelyeket visszaváltásig a földesúr bizonyos ideig ingyen használatra engedett át az elvégzett munka fejében. Ugyancsak szorgalmi birtok volt a szőlő, de a Kohárybirtokokon majorsági szőlők is húzódtak. A parasztok a földesúrral közösen használhatták az erdőket, amelyek lejegyzésénél fontos szempont volt, hogy makkos erdő volt-e, s mennyi sertést lehetett benne hizlalni. A birtok területén élő gazdák a használatukban lévő földekért járadékkal tartoztak a földesúrnak, ami nem volt egységesen megállapítva, ezt a forrás használata során tekintetbe kell venni. Akadtak olyan települések, amelyek a gazdák számától függetlenül meghatározott összeget fizettek évente, erre a communiter fizetett járadékra példa Ecseg és Kisújfalu

1. A gazdák kötelezettsége akár egy településen belül is eltérő lehetett: mentességet élvezett szolgálatáért Borbás János hadnagy Füleken, míg Szécsényben némely családfő a többiekhez képest kiemelkedően magas összeget, 9 forintot fizetett, bár nekik nem kellett dézsmát adniuk.

2 A fülekieknek a füleki uradalomhoz tartozó falvaktól eltérően igen sokat, pontosan 5 magyar forintot kellett fizetni, ez az összeg a dézsma, robot, természetbeni megváltását is jelenthette. Hasonló jelenséget figyelhetünk meg Balassagyarmaton is.

3 A forrásban szereplő „adójuk" kifejezés tehát nem minden esetben fedte az úrbéres házhely után fizetett cenzust, ide érthették a dézsma, robot, esetleg természetbeniek pénzbeli megváltását is. A települések egy részénél nem részletezték a földesúri járadékot, hanem utaltak arra, hogy melyik település mintáját követték. Ha volt, akkor a földesúrtól bérelt földek után járó bérleti díjat is szabályozták, amelyet elsősorban pénzben váltottak meg. 11.19. Ecseg, falu; II. 5. Kisújfalu, falu 2 IV. 1. Fülek, mezőváros; 1.1. Szécsény, mezőváros 3 II. 1. Balassagyarmat, mezőváros 17