Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

ezért teljes meggyőződéssel hangoztattam, hogy Peyer ilyet nem mondhatott és kétségkívül valamilyen ellenforradalmár, aki ráadásul a hangját is utánozhatta, visszaélt a nevével. Meghagytam, hogy igyekezzék ezt a hírt - amennyiben már elterjedt volna - megcáfolni, én pedig, mondottam, rögtön Pestre telefonálok, hogy illetékes elvtársaktól tájékozódjam a helyzet felől. Ám hiába próbáltam Kun Bélát vagy valamelyik más kommunista népbiztost felhívni, egyiket sem találtam meg a lakásán, sem a hivatalában. Csak másnap tudtam meg, hogy mindnyájan ott voltak a Budapesti Munkástanács rendkívüli ülésén, amelyen a tagok nagy többsége magáévá tette a kommunisták álláspontját, és úgy döntött, hogy fegyverrel is megvédi a Tanácsköztársaságot. Éjfél felé sikerült végre Kunfit ott érnem a lakásán. Elmondtam neki, miről van szó, és legnagyobb megdöbbenésemre, Kunfi megerősítette Peyer állítását. Kunfi nem vett részt a Munkástanács ülésén, és lehetséges, hogy ekkor talán még nem ismerte az ott hozott határozatot... Nem hittem azonban Kunfinak sem. Sokkal inkább az a gyanúm támadt, hogy talán valami komoly jobboldali összeesküvésről van szó a Tanácsköztársaság ellen. Úgy döntöttem, hogy amíg Kun Béla maga meg nem erősíti ezt a hírt, provokációnak tekintem Peyer és Kunfi állítását. A postán megtiltottam, hogy bárkit is összekössenek Budapesttel, és két, fegyveres kommunista munkást küldtem oda, hogy erre vigyázzanak. A párttitkárnak pedig azt mondtam, hogy provokációról van szó, és részletes tájékoztatást csak reggel felé fogunk kapni. Addig is felkerestem a helyi katonai parancsnokságot, Folkusházy dandárparancsnokot, aki vezérkari főnöke is volt a bányavidéktől északra eső frontszakasznak. Most aztán kapóra jött a Csillag László minden eshetőségre szerezte politikai megbízotti felhatalmazásom. Ennek hiányában Folkusházy joggal hivatkozhatott volna rá, mint ahogy meg is próbált erre hivatkozni, hogy ő bármilyen utasítást csak fölöttes katonai parancsnokságától fogadhat el. így azonban kénytelen volt velem szóba állni. Követeltem, hogy semmiféle intézkedést ne tegyen a város kiürítésére, annál is inkább, mert ha meg is támadnak a csehek, a front még elég messze van, és ráérünk gondolkodni efölött, ha már Budapestről megkaptuk a helyzetre vonatkozó pontos tájékoztatást... 3-án kora hajnalban végre mégis megtaláltam Kun Bélát, akit tájékoztattam az itteni helyzetről. Kun Béla viszont nekem mondta el a Munkástanácsban történteket... Kijelentette, hogy Salgótarjánt mindenáron tartani kell. Lelkemre kötötte, hogy ennek érdekében tegyek meg minden tőlem telhetőt, amíg Budapestről segítség nem jön... Hevesi Gyula: Egy mérnök a forradalomban. Kossuth, 1965. 260-262. p. 117