Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

„Lázas izgatottsággal...” – A tanácsköztársaság szervei (1819. március 21.–április 30.)

zethez tartozik. A tanács tagjai sorából háromtagú direktóriumot választott az ügyek vitelére. Ennek elnöke Priska Dezső acélgyári, tagja György István bányai és Venczel Gyula Hirsch-gyári képviselő lett. Mindhárman a KMP salgótarjáni szervezetének alapító tagjai között voltak. A tanácsköztársaság ideje alatt ez a testület vezette Salgótarjánt. Mellettük a tanács tagjaiból különböző bizottságok alakultak, melyek közül a legjelentősebb a városrendészeti, mely főként a közellátás szervezésével foglalkozott. A kifejezett közbiztonsági feladatokat a Kominek Lajos parancsnoksága alatt álló Vörös Őrség látta el. Április első napjaiban megszervezték a forradalmi törvényszéket is, melynek négy tagja volt. Két ügyvéd töltötte be a vádbiztosi szerepet, illetve szakértőként szerepelt Mikovinyi Jenő járásbíró, aki a Salgótarjáni Nemzeti Tanács elnöke volt 1919. január 2-ig. A vállalatok működését az üzemi ellenőrző munkástanácsok biztosították. Ezek az üzemi választmányokból a bányánál március, az Acélgyárban április elején alakultak - tagjai voltak a szervezett munkásság képviselőin kívül a korábbi igazgatók, mint termelési biztosok. Intézkedések: Bár a március 23-i népgyűlésen, ahol bejelentették a tanácsköztársaság kikiáltását, nagy volt a lelkesedés, a következő napokban vészjósló jelek mutatkoztak. Növekedett az esélye a január elejihez hasonló események megismétlődésének. Két okból nem történt meg. Egyrészt gyorsan megszervezték a Vörös Őrséget, másrészt pedig jelentős katonai alakulatok állomásoztak Salgótarjánban, illetve környékén. Schuszter Lajos, az egyesült párt járási párttitkára április 3-án teljhatalmú politikai biztos küldését sürgeti, mert a tanács nem mer fellépni határozottan. Hamarosan megérkezett a salgótarjáni járás politikai biztosa, Mikulik József, és a forradalmi törvényszék tagjainak jóváhagyása is. Április 4-én a direktórium jelentésében olvasható: „Közélelmezési viszonyok rosszak. Nincs zsír, szalonna, kevés a liszt és emiatt a bánya és vasmunkások zúgolódnak/'

4 Néhány nappal később a salgótarjáni katonatanács titkára írja: „Óriási nehézségeket okoz az, hogy a ruhakészletekből teljesen kifogytunk. Az egész községben egyetlen darab inget, kötényt vagy cipőt nem lehet venni. Szűkében vagyunk az élelmiszereknek is, zsír egyáltalán nincs, liszt pedig csak két hétre való."

5 A teljhatalmú politikai biztos jelenléte részben enyhítette a közellátás nehézségeit, főként a nyomasztó húshiányt. De pl. a tej biztosítása érdekében a salgótarjáni direktóriumhoz a környező településekről sorozatosan hasonló szövegű értesítés jött vissza: „Az 1998/1919. sz. a. megkeresésére értesítem, hogy községünkben annyi felesleg tejtermelés nincs, melyből rendszeresen szállítani lehetne/'

6 Április közepétől azonban a figyelem ismét a demarkációs vonalak védelmére terelődött. Annak ellenére, hogy a jelentések nem szóltak jelentősebb csapatmozgásokról, egyértelmű volt, hogy a csehek előbb-utóbb megpróbálják Salgótarjánt és környékét elfoglalni. Megindult ezért a munkászászlóaljak szervezése, melyet Kun Béla és Landler Jenő április 6-i látogatásán sürgetett. «7