Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

„Lázas izgatottsággal...” – A tanácsköztársaság szervei (1819. március 21.–április 30.)

1919. március 21. - április 30. A sajtóban megjelent hírek már korábban utaltak arra, hogy formálódik a győztesek újabb területi követelése. A március 20-i Vix-jegyzék, mely Erdély nyugati és a Tiszántúl keleti területén semleges zóna kialakítását akarta elérni, ezt jelentette. A semleges zóna célja az volt, hogy a románokat mentesítse egy magyar támadás veszélyétől, így nagyobb erőket csoportosíthassanak át keletre, az Ukrán Vörös Hadsereg ellen. Az is egyértelmű volt, hogy ha a magyar kormány elfogad egy újabb ultimátumot, az egyébként is forrongó tömegek ellene fordulnak, ha visszautasítja, az antanthatalmakkal kerül végleg szembe. A Berinkeykormány egyiket sem akarta felvállalni, ezért lemondott. De ki vállalja a felelősséget az ország irányításáért? Felmerült, hogy egy tiszta szociáldemokrata kormány vegye át a hatalmat. Ebben a helyzetben is érvényesült Jászi Oszkár jellemzése, mely szerint „... a válságos, forradalmi helyzetben élénken érezni lehetett a párt régi nagy fogyatékosságait: ortodox német szellemét, mely ugyan állandóan dobálózott a forradalmi intranzigencia (engesztelhetetlenség) jelszavaival, a valóságban azonban mindig hajlamos volt kicsinyes opportunista paktumokra."

1 így a felelősség megosztása mellett döntöttek a kommunistákkal. Ez pedig éppen az antant-jegyzék céljaival ellentétes eredmény volt. A kommunista vezetőknek az első hetekben két irányban kellett lépéseket tenni. Egyrészt a belső átalakítást megkezdeni, hogy eddig hirdetett céljaik ne váljanak hiteltelenné. Ez pedig a köztulajdonra alapozott termelés megszervezése az iparban és a mezőgazdaságban is. így születnek meg a különböző szocializálási rendeletek. Alapvető irányítási funkciókat az ún. ellenőrző munkástanácsok kapnak meg, azonban a termelés közvetlen szervezéséért a termelési biztos a felelős. Feladata a népbiztossági rendelkezések végrehajtása mellett az általános proletárérdekek érvényesítése. Varga Jenő, a Népgazdasági Tanács elnöke az üzemek vezetésének ilyen megosztását a következőkkel indokolta: „A munkástanácsok ugyanis, éppen mivel az üzem munkássága maga választotta őket, és ezt a választást bármikor meg is semmisíthette, túlságosan függő viszonyba kerültek az egyes üzem munkásságától. Mivel a munkástanácstagság a fizikai munkától való mentesítést jelentette, mivel befolyást és hatalmat jelentett, a munkástanács tagjai igyekeztek minél tovább megtartani ezt a megbízatást. Megvolt tehát bennük a hajlandóság, hogy mindenféle dologban egyoldalúan az illető üzem mun85