Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.)

1919. január 1. - március 21. 1919. január elején nyilvánvalóvá vált, hogy a külpolitikai törekvések kudarca mellett belpolitikai válság is kibontakozik. Újévi beszédében Károlyi Mihály még így fogalmazott: „A mi ideálunkat egy szóban fejezhetjük ki: pacifizmus. Ha megtörténne, hogy a világ még nem érett meg a pacifizmusra, akkor nekünk az ügyek éléről távoznunk kell."

1 Az antant vezető országai azonban más szempontok szerint értékelték a helyzetet. Ennek jelei 1918 novemberétől egyre határozottabban megnyilvánultak. Károlyiék, mikor számot vetettek azzal, hogy nem áll rendelkezésükre megbízható fegyveres erő a rend stabilizálására, kezdeményezték a Szövetséges Keleti Hadsereg csapatainak behívását az országba. Bár a kormány értesítést is kapott, hogy Henrys tábornok parancsnoksága alatt több hadosztály fog bevonulni, de a francia politikai vezetés ezt megakadályozta. (A Salgótarjáni Nemzeti Tanács november 23-iki ülésének egyik határozata így hangzik: „A megszálló francia csapatokból 50 főnyi különítményt kérünk Salgótarján részére."

2

) Főként azért, mert a Monarchia felbomlásával a szövetségesnek elismert délszlávok, csehek és románok területi igényeit csak Magyarország rovására elégíthették ki. Első lépése, a belgrádi fegyverszünet után, a decemberi új északi demarkációs vonal kijelölése, majd ezt követően március közepéig a Vix alezredes nevével jelölt jegyzékek. Ebben a helyzetben, a pacifizmus ellenére, a hadsereg fontos szerepet kapott. Azonban a „Nem akarok több katonát látni!" kijelentéséről elhíresült Linder Béla hadügyminiszter, aki az egész háború alatt frontszolgálatot teljesített, nagy dilemma elé került: „A felizgatott kedélyeket itthon meg kellett nyugtatnom, a hazatérő katonatömegek elkeseredését mindenáron le kellett csillapítanom. Meg kellett őket a forradalomnak nyerni, hogy a belső rendet teljesen fel ne borítsák. Szemünk előtt volt az orosz példa, melynek intő tanulságai elől józan ésszel elzárkózni nem lehetett... Oroszországban is, amelynek népe el volt nyomva, bizalmát az oligarchikus, autokrata, korrupt rendszerrel szemben elvesztette, és szintén le volt verve, azért tört ki a forradalom, mert a nép ez óriási birodalom minden zugából követelte a békét. És lám Kerenszkijnek, akit a békeforradalom emelt az ország élére, első dolga volt a nép legfőbb követelésének: a békének ellenszegülni. Lángra lobbantotta újra a nacionalizmust, további vérengzésekre tüzelt, és ezzel az árulásával szembeállította egymással a csapatokat, amelyek a további céltalan háborúra uszítókat felkoncolták, és Oroszországot testvérharcok 50