Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Béke kellene már – Salgótarján a világháború végén (1917–1918. október 30.) - Dokumentumok

NML V. 171/c. Salgótarján nagyközség elöljáróságának iratai 10313/1918. Október 22én egy újabb főszolgabírói leirat már arról tájékoztat, hogy „.. .egy Németországból jövő szénnel megrakott vasúti kocsi kirakásánál a szén közé rejtve nagy mennyiségű röpiratot találtak, melyek forradalomra, munkabeszüntetésre és a kapitalizmus elleni harczra lázítanak. Ezen röpiratok valószínűleg Franczia vagy Angolországból származnak." Utasítja a község vezetőit, hogy ezt közöljék a vasúti állomások és a vállalatok vezetőivel, mert a ,,... röpiratok ily új módja szerinti becsempészése okvetlen különös figyelmet érdemel s a megfigyelés főkép(p)en oly irányban volna kiterjesztendő, hogy mennyiben van a röpiratok terjesztésében a vasúti alkalmazottaknak részük?" Azért említ a belügyminiszteri leirat új módot, mert eddig elsősorban az Oroszország felől hazatért hadifoglyoktól tartottak a hatóságok. Náluk kerestek röplapokat, újságokat, agitációs kiadványokat. 1918. március 16-án a salgótarjáni főszolgabíró, belügyminiszteri leirat alapján, közli is, milyen újságokat találtak a katonáknál. A németül beszélőknél a Die Fackel, a magyarul beszélőknél pedig a Nemzetközi Szocialista című lapot, röpiratok mellett. Ezért létrehozták az ún. fogadó állomásokat, ahol igyekeztek kiszűrni a „bolsevista propagandával fertőzötteket". A fentebbi irat hátoldalára Timaróczky Sándor salgótarjáni rendőrtanácsos a következőket jegyezte fel: „Benti ügydarab a beállott viszonyok között elintézettnek tekintendő." A dátum 1918. november 7. 4. A Népszavában közölt panaszos levél 1918. október 23. Salgótarjánból írják elvtársaink: Az itteni acélgyár munkásai, különösen ami a ruhaneművel való ellátást illeti, nagyon rossz helyzetben vannak. Ennek oka pedig elsősorban az urak igazságszeretete, amellyel magukat bőven ellátják mindennel, míg a munkások és azok gyermekei mezítláb járnak. Érkezett ugyan cipő a munkásság számára, de abból a munkásoknak jutott a legkevesebb. Amikor panaszra mentek, kijelentették nekik, hogy nincs anyag. Történt azután, hogy a raktárba betörtek és megállapították, hogy az eltűnt árúk között sok cipőtalp, felsőbőr és egyéb alkatrész volt. Az urak számára volt minden eldugva természetesen. Ugyanezt az igazságos mértéket alkalmazzák a dohánynemű kiosztása körül is. Az élelmiszerek körül hasonló visszaélések történnek. Természetesen a munkásság között az elkeseredés egyre nő és ezen gondolkozhatnának az urak. Népszava, 1918. október 23. A salgótarjáni munkásokat is kisemmizik. 19