Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Utószó

UTOSZO 1919 végére Salgótarjánban az élet visszatért a „rendes kerékvágásba". A tanácsköztársaság idején vezető szerepet vállalók egy részét letartóztatták és bíróság elé állították. Az internálótábor után a rendőrségi felügyelet következett, amely megakadályozta őket, hogy visszatérjenek a közéletbe. A KMP illegalitásba vonult, az SZDP pedig elvesztette korábbi befolyását Salgótarjánban. A vállalatok termelési biztosai - a bányánál Róth Flóris, az Acélgyárban Liptay B. Jenő - újra igazgatók lettek. Dr. Mikovinyi Jenő, a helyi nemzeti tanács volt elnöke, majd a forradalmi törvényszék szakértője, megalakította a Salgótarjáni Nemzeti Szövetséget, melynek jelöltjeként 1920 januárjában nemzetgyűlési képviselő lett. Igaz, az 1922. júniusi nemzetgyűlési választásokat a salgótarjáni kerületben az SZDP jelöltje, Králik Ferenc nyerte, de a későbbiekben mindig kormánypárti jelölt győzött. A világháború, majd az 1919-et követő évek jelentős változást hoztak Salgótarján életében. A határok kialakítását Párizsban a nagyhatalmak törekvései határozták meg, a pacifizmus és a wilsoni elvek ekkor már propaganda szinten sem jelentek meg. A települést mélyen érintették mind a politikai, mind a gazdasági változások. Trianon után Salgótarján határmenti község lett, kiszakítva korábbi kapcsolatrendszeréből. A békediktátum következményeképpen Nógrád vármegye megcsonkított határvármegyévé vált. Az új határ az Ipolyt és a Karancs-Medves hegyvonulatot követte. Az eredeti, 4128 km

2-es terület 42,3 %-át szelte le, mintegy 95 ezer lakossal. Az 1910. évi járási beosztás szerint a hét járásból csak kettő, a nógrádi és a sziráki maradt egyben. A csehszlovák oldalra került a gácsi és a losonci járás egésze, a balassagyarmati fele, a füleki több mint harmada, a szécsényinek pedig ötöde, összesen 117 településsel. A határon túlra került az egyetlen nógrádi rendezett tanácsú város, Losonc is. Mindennek az volt a következménye, hogy felborult a térség addigi munkamegosztása, a gazdasági vonzáskörzetek szétszakadtak, az árucsere megszűnt. Salgótarján község képviselő-testülete 1920-ban írásban benyújtotta sérelmeit a határmegállapító bizottságnak. Ezek szerint a település elvesztette élelmiszerbázisának egy részét, iparát és kereskedelmét pedig a legnagyobb és legjobb közönségétől fosztották meg. Megnehezült a megyeszékhely, Balassagyarmat megközelítése a Somoskőújfalu-Losonc-Litke vasútvonal elvesztésével. Ugyanígy megnehezült a közlekedés keleti irányban is, mert a Somoskőújfalu-Fülek-Feled-Bánréve vasútvonal szintén „elveszett". Mindezek következtében megszűnt az összeköttetés a losonci kereskedelmi gócponttal. A változások érzékenyen érintették az itteni nagyvállalatokat. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. elsősorban erdélyi (Petrozsény környéki) érdekeltségeit vesztette el. Ezért igyekezett a bányaművelés mellett több lábra állni, melynek egyik állomása volt a Salgótarjáni Üveggyár részvény többségének megszerzése. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. is nehéz helyzetbe került. Azon túl, hogy gö197