Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Megszállás alatt – Visszaáll a régi rend (1919. augusztus 1.–november) - Dokumentumok

feledkeztek erről, de kb. két hét múlva újból mindnyájunkat hívatott az alezredes, ahol ismét ott volt a tábornok is. Ezen a délutáni megbeszélésen a tábornok a következőket mondotta: ,Kénytelen leszek más intézkedést folyamatba tenni, ha nem fogadják el ajánlatomat és nem jönnek át Csehszlovákiába. A helyzet úgy néz ki, hogy nem sokáig garantálhatom személyi biztonságukat, mert a közeljövőben fel kell vennem Horthyékkal a kapcsolatot. ' De Snejderek alezredes garantálta azt, hogy amíg ő itt lesz, nem lesz semmi bántódásunk. Nemsokkal később azonban őt elhelyezték és helyébe egy százados került. Ahogy vissza tudok emlékezni ez már kb. október közepén lehetett, mert a századossal már nem sokat találkoztunk. Amikor az alezredes elhagyta Salgótarjánt, hangsúlyozta, hogy most már le kell váltani a vörös katonákat is, mert az idő sürgeti őket. A cseh századossal mi már nem működhettünk együtt, mert kisiklott kezünkből a korábbi hatalom, így a na-pot is nehéz meghatározni, hogy meddig volt beleszólásunk az ügyek intézésébe. Emlékezetem szerint 1919. október 20-ig egészen biztosan tartott ez az együttműködés a cseh és a vörös katonák, vagyis a tanácshatalom vezetői között. A vörös katonák részéről két század látta el a szolgálatot. Különösebb nézeteltérések ezalatt az idő alatt nemigen voltak. Salgótarjánban rend és nyugalom volt az élelmezési nehézségek ellenére is. Lényegében a csehekkel kötött kompromisszumnak köszönhetjük azt, hogy megmenekültünk a románok féktelen terrorja alól, rekvirálásaikkal nem fosztották ki Salgótarjánt... Körülbelül 1919. október 21-én /így emlékszem, hogy letartóztatásom előtt egy héttel/, amikor kiléptem a Fő-utcára egy cseh katonával egy darutollas magyar katonát láttam sétálni. Rosszat sejtve rohantam Kominek Lajoshoz /aki éppen fát vágott/, hogy mi van?... Ő sem tudott többet, mint én, azt felelte: ,Most rajtunk a sor, de akkor sem menekülünk sehová.' 1919. október 28-án/én akkor már az Acélgyárban dolgoztam/egy cseh katona és egy magyar csendőr a lakásomra jött, s amikor igazolásom után meggyőződtek arról, hogy Bozó György vagyok, bekísértek a járásbíróságra, ahol akkor már ott volt Priska Dezső, Hack Gyula, Gádor Béla, Révész Imre és többen mások. Bennünket átkísértek Balassagyarmatra, Lükéig bányai kocsin, majd onnan vonattal vittek bennünket, /szerencsénkre/, mert Pásztón és Hatvanban már nagyon kegyetlenkedtek a fehérterroristák, és nem sokat kukoricáztak, ha kommunista került a kezeik közé." NML XXXV. 132. Nógrád megyei visszaemlékezések, rövid életrajzok. Bozó György visszaemlékezése. 6. Jelentés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. igazgatóságának Salgótarján helyzetéről 1919. szeptember 22. Tárgy: Karhatalom Salgótarjánban. Jelenleg Tarjánban van egy karhatalmi iroda, akinek a vezetője Radváner Pál 189