Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.) - Dokumentumok

lyozta a hadsereg tagjainak részvételét az aratási és cséplési munkákban. E szerint a községi direktóriumoknak kellett igazolást kiállítani a katonáknak, hogy családjukban nincs elegendő munkaerő a munkák elvégzésére, vagy pedig korábban is a cséplőgépek mellett dolgoztak. A szabadság maximum három hét és két utazási nap lehet és csak a harcoló sereg létszámának 10 %-áig terjedhet. A községi direktóriumnak a szabadság letelte után a szabadságolási igazolványon kellett igazolni, hogy az adott személyek „az aratási /cséplési/ munkálatokban tevékeny részt vettek." A salgótarjáni direktórium olyan kéréssel fordult a II. gömöri zászlóalj felsőbb parancsnokságához, hogy Filó Sámuel nevű katonájuknak adjanak legalább 14 nap szabadságot. O ugyanis kötélgyártó és a sürgős mezőgazdasági munkák miatt sok kötél szükséges (lovas kocsik fogatolásához, kötözéshez stb.). Felajánlották, hogy az özv. Prohászka Pálné köteles mesternél lévő anyagok feldolgozása után a Salgótarjánban állomásozó vörös katonaság szükségletei is ki lesznek elégítve. 34. kép A lakosság ellátása élelemmel jelentős nehézségeket okozott. Az antant gazdasági blokádja miatt külföldről nem tudtak nagyobb mennyiséget behozni, a fő gabonatermő területek - Tiszántúl, Duna-Tisza köze déli része - idegen megszállás alatt voltak. A parasztság a világháborúban súlyos veszteségeket szenvedett, de a szocializált gazdaságok miatt érdekében sem állt a termelés növelése. Az állatállomány - az igaerő és az élelmezési célokat szolgáló is - jelentősen megfogyott. S az újabb harcok miatt elsősorban a hadsereg ellátását kellett biztosítani. 161