Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Harcok után – Hétköznapok Salgótarjánban (1919. június 2.–augusztus 1.)

ció gyorsasága is kikényszerítette a bankóprés beindítását, főként azért, mert kis címletű pénzekből kevés volt forgalomban. De közkézen forgott a rendes nyomású is, melyet kékpénznek neveztek. Nagyobb vásárlásnál az utóbbit szívesebben fogadták el, mert a tanácsköztársaság elleni külföldi gazdasági bojkott miatt nem bíztak a fehérpénz értékállóságában. A különböző hivatalos kifizetések azonban fehérpénzben történtek. így a vöröskatonák családjának járó hadisegélyek, illetve a harctéri szolgálatra bevonult munkások havi 1200 korona munkabér megtérítése is. Ezeknél azonban gyakran jelentős késések voltak. A családfenntartók katonáskodása miatt megnőtt az ellátatlan családok száma. A községi direktórium a mindennapi ellátás szervezése mellett többször volt kénytelen foglalkozni hadisegélyek kifizetésének sürgetésével is. Természetesen a direktórium eredményeket is elkönyvelhetett. Az SKB Rt. segítségével kijavították és felújították a község iskolaépületeit és igyekeztek eltüntetni a januári pusztítás még meglévő nyomait. Június végén a munkástanács megbízta Tóth Gyulát és Bacsó Józsefet, hogy „a sátorosi áll (ami) kőbányában, továbbá a Hofbauer- és Lehner-féle kőbányában és annak rakodóján található kockakövekből 4-500.000 drb. kockakövet átvegyenek és ide beszállítsanak Salgótarján nagyközség utcáinak kövezési céljaira."

4 A kezdeti bizakodást azonban nemcsak ezek a hétköznapi megélhetési gondok hűtötték le, hanem az északi hadjárat alakulása is. A két-két és fél hónapos állandó harcok részben kifárasztották a hadsereget, amelyhez még hozzájárult június második felében a Clemanceau-jegyzék következtében a Felvidék kiürítése. Nem meglepő, hogy a júliusi sorozások csekély eredménnyel jártak. Július 14-én Salgótarjánban a pótsorozás során a 750 összeírt katonaköteles korú férfiból 74 jelent meg. A termelés alakulása: Mind a bányánál, mind az Acélgyárban a termelés igen hullámzóan alakult. A májusi csökkenés a bizonytalan külső helyzettel, a harcokkal magyarázható. Olyannyira, hogy május első hetében, az első cseh támadás idején a bányákban nem is folyt munka, az Acélgyárban pedig az április hónapi termelés hatodát állították elő. Azonban június-július hónapban is csak a májusi eredmények dupláját érte el a termelés. Mi volt az oka ennek? Az előzmények ismeretében kézenfekvő a válasz: csökkent a munkáslétszám, mert sokan bevonultak vöröskatonának. Azonban a termelés a kieső létszámhoz mérten is aránytalanul kisebb. Figyelembe kell még vennünk a nyersanyag utánpótlás problémáját is. E miatt állt le még márciusban az Üveggyár és a Hirsch és Frank Vasöntöde és Gépgyár. A háborús viszonyok miatt, többek között a Feled-Bánréve vasútvonal megszállása következtében, akadozott a kapcsolat a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. gyárai között. Szintén nem elhanyagolható ezen a vidéken a nyári betakarítási munkák megindulása, mely minden évben az aratószabadságok idején a termelés visszaesésével járt. De volt még egy ok, mely jelentősen befolyásolta a bánya és az Acélgyár termelését is. Több visszaemlékező is megjegyezte, hogy sokan nem dolgoztak, csak bejártak munkahelyeikre. Megerősíti ezt 149