Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

galmakkal voltak elfoglalva - a nemzeti érzésre apellálva sikerült a vörös- és fehércsapatokat egyesítenie. A parancsnoki tisztségeket az osztrák-magyar hadsereg régi, már felmentett tisztjeire bízta, és egy kielégítően rendezett, fegyelmezett, jól irányított, gépfegyverekkel és tüzérséggel felszerelt hadsereget sikerült létrehoznia, amelyet erős hazafias érzés tartott össze és lelkesített. A Salgótarjánt fenyegető cseh támadás olyan súlyos veszélyt jelentett, hogy a magyaroknak az ellenálláshoz összes erőiket ide kellett átcsoportosítaniuk, ezért a hadsereget erre a frontra vetették be. A cseh nemzeti csapatok kénytelenek voltak hátrálni, és egy időre a Pöstyénpuszta-Szécsényhalászi-Endrefalva-Karancskeszi-Kisromhánypuszta-Fülekpüspöki, tehát a régi demarkációs vonalra visszahúzódni. A helyzet súlyosságára való tekintettel Piccione tábornok 12-én a területi parancsnoki tisztével Letovsky marsallt, a 4. hadosztály parancsnokát bízta meg, és rendelkezésére bocsátotta a 4. dandárt, amely 4 zászlóaljból és 2 dandárból állt; a 6. hadosztály 6 zászlóalját és 2 ütegét pedig Angiono ezredes parancsnoksága alá helyezte. Ezzel egyidőben Piccione tábornok Losoncra ment, hogy személyesen mérje fel a helyzetet, és Letovsky marsallnak ott helyben adja meg a személyes utasításokat, hogy mihelyt az erősítés megérkezik, az előrenyomulást újból megkezdhessék. Ezek a hadműveleti intézkedések azt célozták, hogy Letovsky marsall csapatainak feladatát, Salgótarján elfoglalását megkönnyítsék. A Salgótarjánt átkaroló hadművelettel, amely elsősorban a Salgótarján mögötti Kisterenyét fenyegette volna, Angiono ezredest bízták meg. Ő 18-án reggel meg is kezdte a hadműveletet; gyors, ragyogó menetelés után 19-én sikerült elérnie Kisterenyét. Az észak felől jövő Letovsky marsall hadoszlopainak lassúsága és az oldalszárnyait érő állandóan megismétlődő magyar támadások miatt azonban, hogy hadműveleti bázisától végül is ne szakítsák el, kénytelen volt viszszavonulni, még mielőtt Letovsky marsall csapatainak frontális támadása kibontakozhatott volna. Az előrenyomulás lassúsága és az, hogy a magyarok 20-án a 6. hadosztály frontján megtámadták és elfoglalták Miskolcot, annyira megdöbbentették Letovsky marsallt, hogy 21-én este a hadműveletek felfüggesztését és a régi demarkációs vonalra való visszavonulást javasolta. A helyzetre való tekintettel, valamint figyelembe véve azt, hogy egy esetleges magyar támadással szemben a Losonc-csoport nehezen tudott volna ellenállást kifejteni, a szlovák megszálló erők parancsnoka felhatalmazta Letovskyt az újabb visszavonulásra. Ez 23-án éjjel fejeződött be... Közli: Hetes Tibor (szerk.): A magyarországi forradalmak krónikája 1918-1919. Kossuth, 1969. 274-275. v. Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásakor a cseh hadsereg szokolistákból (csehországi hadi tornaegyletek tagjai), önkéntesekből és nemzetőrökből állt. Összesen kb. 4 ezer gyalogos, 1-2 lovasszázad és néhány üteg. Májusban már 78 gya136