Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

A hegykúp északi oldalának völgyei igen jól beláthatok és figyelhetők voltak. Nagy nyüzsgés, rohanás lett a völgyben. Egy erdei útról tüzérség mozdonyai [a tüzérség eszközeinek vontatására szolgáló eszközök] vágtattak ki a völgyfenék rétjén keresztül egy oldalvölgybe, ahol tarackos ütegeik állottak tüzelőállásban. Ezeket géppuska tüzünkkel akadályoztuk meg abban, hogy lövegeiket megmenthessék. A hajtókatonák leugráltak mozdonyaikról és az erdőbe menekültek. Most vettük hasznát ügyes tüzérfelderítőinknek. Már a roham alatt az élvonalban voltak, néhány méterre a kúp alatt működött már állásuk. Az egyes felderítőjárőr parancsnok már a csehek berendezte magas figyelő oszlopra telepedve adta le jelentéseit, anélkül, hogy erre tőlem intézkedést kapott volna. Már zúgtak is fejünk felett tarackos ütegeink lövedékei, le a völgyekbe, hogy ott lenn még nagyobb zavart keltsenek." NTM Adattár 1291-71. Puppi Ignác visszaemlékezése. A salgótarjáni dandárparancsnokság május 10-én jelentette a Karancs elfoglalását, amely lehetővé tette, hogy a csapatokat előretolják a somoskőújfalui vasútállomásig. A Karancs első visszafoglalása utáni védelmi harcokban a bányászszázadból négyen estek el: Kálmán János és Sehr ám János salgótarjáni, Egyed (bontó) György mihálygergei és Cseh Sándor lapujtői bányászok. Temetésük május 12-én volt. Az elesettek családjainak megsegítésére azonnal megindult a gyűjtés a katonák között, amely később a munkásezred további harcaiban elesettek családjaira is vonatkozott. A tanácsköztársaság bukása után még fennmaradt összeget - 9129 koronát - augusztus 8-án a salgótarjáni községi pénztárba befizette az ezred. 25. kép A salgótarjáni munkászászlóalj hadtápszekerei, vagy ahogy akkor mondták: vonatai. 129