Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)
Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok
náltuk arra, hogy a közben jelentkező néhány parancsnok és politikai megbízott segítségével kordont vontunk, majd bementünk a tömegbe, szóltunk az emberekhez, s kezdtünk rendet csinálni." A következő nap eseményei között megemlíti: „Mikor megjelentem közöttük, körém sereglettek, s mikor az esti pánikra került a beszéd, azt mondották: ,Kár volt, hogy Rákosi elvtárs nem sózott közénk a gépfegyverrel, megérdemeltük volna' Fogadkoztak, hogy többé ilyesmi velük elő nem fordul." (Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1892-1925. 1. kötet. Napvilág Kiadó é.n. 394-395. p.) 6. Böhm Vilmos javaslata Salgótarján feladására 1919. május 5. A csehek készülődése azt mutatja, hogy Salgótarján felé támadást fognak intézni, anélkül, hogy ez a támadás egy nagy stratégiai mozdulat volna, csupán úgy látszik, hogy Salgótarjánt el akarják foglalni. A magam részéről nem tartanám helyesnek megint zászlóalj-politikát űzni, s egyes már kész zászlóaljakat kitolni, hogy Salgótarjánt ideig-óráig védelmezzék. Ennek az volna a következménye, hogy az így kiküldött zászlóaljak demoralizálódnának, s valószínű, hogy ennek ellenére is Salgótarjánt elveszítenénk. Célszerűbbnek tartom, hogy kitartsunk eredeti hadműveleti tervünk mellett. A csapatokat összegyűjtjük, erős, egységes hadsereget szervezünk a most induló munkás-zászlóaljakból, és ezzel egységes erővel lépünk fel, ami feltétlenül biztosítja számunkra a cél elérését. Ilyen körülmények között Salgótarjánnak néhány napra való elvesztése se jelentene nagy veszedelmet, mert biztos, hogy néhány nap után feltétlenül minden körülmények között visszakapjuk. Hogy ez elérhető legyen, kérem azonban Önt, hogy minden személyes befolyásával igyekezzék a csapatok kiküldését siettetni, hogy az eddigi felvonulási tervünket megvalósíthassuk. Kérem azonnali válaszát, hogy tervünket helyesli-e. Jelen távirat elküldetett Szántó és Kun Béla elvtársaknak. Közli: Hetes Tibor (szerk.): A Magyar Vörös Hadsereg 1919. (Válogatott dokumentumok) Kossuth, 1959. 220-221. p. Böhm Vilmos az áprilisban a románok ellen követett taktikára utal, mikor „zászlóalj-politikát" említ. Akkor az újonnan felállított egységeket azonnal harcba vetették a leginkább veszélyeztetett frontszakaszokon. A kiképzetlen, nem összeszokott csapatok nagy része rövid idő alatt felmorzsolódott. Böhm attól tartott, hogy Salgótarján környékén is hasonló sorsra jutnak a frissen szervezett zászlóaljak. A kért hozzájárulást egyik népbiztos sem adta meg és továbbra is kitartottak Salgótarján megvédése mellett. 123