Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

nokot. A többi tartalékos tiszt is ragaszkodott Czirbesz István zászlóaljparancsnoki megbízatásához, illetve megválasztásához. így Czirbesz István átvette a már félig megszervezett zászlóalj parancsnokságát, s két nap múlva már zászlóaljával meg is indult Salgóbánya felé, hogy az ott már előőrsökben feltünedező cseh hadsereget visszaszorítsa Salgótarján körzetéből. Salgóbányáról Medves-pusztára vonult a zászlóalj. Az ott kapott információk szerint mintegy fél órával előbb az ott lévő mintegy századnyi cseh hadsereg értesült, hogy a salgótarjáni vörös katonaság jön, kivonult Medves-puszta környékéről és Somoskőújfalu felé vette az irányt." NTM Adattár 154-67. Kovách Ágoston visszaemlékezése. Május közepére befejeződött a „Salgótarjáni acélgyári zászlóalj" megszervezése és a Hadügyi Népbiztosság Winkler Károly volt vezérkari századost nevezte ki parancsnokának, majd a salgótarjáni csapato-kat is magába foglaló 5. vörös munkásezrednek lett a vezetője. Az ő ezred segédtisztje volt Kovách Ágoston. Az ezreden belül az I. zászlóalj parancsnoka a gödöllői főhadiszállásról ide vezényelt Mendelson József tartalékos főhadnagy, a II. zászlóaljé pedig Czirbesz István tartalékos hadnagy, aki 1918 decemberében rövid ideig a helyi polgárőrséget is irányította. 5. Liptay B. Jenő az acélgyári eseményekről ...Április 30.-án a beérkezett katonaruhákba legalább 600 munkásunk beöltözött és délután egy felvonulás volt. - A felvonulásban részt vett munkások a tűzoltó gyakorlótérre mentek, ahol egy csapatszemle volt és megalakult a salgótarjáni vörös munkásezred. A munkásság hangulata nem volt lelkesedő és főleg a vezetőség és fiatalság volt nagy örömben, hogy katonaruhát öltöttek. A gyárban hadviselt munkások ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy fegyvert nem fognak és egyáltalában semmi célját nem látják annak, hogy a csehek ellen felvonuljanak, mert az entente (antant) hatalma ellen úgyis hiába harcolunk. Másnap - május 1.-én nagygyűlés volt a bányászotthonban, ahol Hevesi Gyula népbiztos erős lázító beszédet mondott, hogy a munkástanácsnak kötelessége a proletár hazát megvédeni. Ezen ülésen a bányászság és a gyári munkásság nem volt egy véleményen és erős összeszólalkozás történt olyannyira, hogy Hevesi népbiztos a gyáriakból többet le akart tartóztatni. - Gólián (András) bányász úgy érvelt, hogy ha a gyáriak nem fognak fegyvert, akkor ők, a bányászok, csákánnyal fognak kivonulni a csehek ellen. Ezek a napok rendkívül izgalmasak voltak, mivel a cseh csapatok már igen közel lévén, szükséges lett volna a csapatokat kiküldeni. A terror oly erősen dolgozott, hogy csaknem mindenkit katonaruhába bujtattak, aki alkalmas volt, s úgyszólván azt mondták, hogy aki nem megy katonának, annak és családjának semmit nem adnak. Ilyen viszonyok mellett a beöltözött munkásság kiment Salgóra és Somoskőre, ahol felálltak a harcvonalba. A munkásságnak egyáltalában kedve nem volt harcolni. 121