Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Másfajta had – Salgótarján védelme (1919. április 30.–június 2.) - Dokumentumok

zénylő tábornok, Mittelhauser, a sorozatos vereségek hatására demoralizálódott hadsereg szétesésének megakadályozására elérte, hogy június 5-én a szlovák területekre katonai diktatúrát hirdettek ki. 3. Hevesi Gyula visszaemlékezése a májusi eleji salgótarjáni helyzetre ...A hír a csehek támadásáról valónak bizonyult. Elhatároztuk, hogy azonnal nekilátunk a város védelmének, illetve megfelelő fegyveres munkáscsapatok összeállításának. Abban állapodtunk meg, hogy lovas küldöncöket küldenek szét a távol eső bányákba is, és másnap, azaz másodika estére összehívják az összes bányák bizalmi férfiait, s megbeszéljük a feladatokat. Én a magam részéről felhívtam Csillag Lászlót, aki a népbiztosságon május elsején is ügyeletet tartott, és meghagytam, igyekezzék azonnal egyenruhát, fegyvert, lőszert szerezni, amennyit csak tud, és hozza le egy vonattal, hadd fegyverezzük fel a munkásokat. Ugyancsak meghagytam, hozza magával a népbiztosság azon munkatársait, akik a világháborúban részt vettek és van katonai tapasztalatuk. Május másodikát az acélgyárban töltöttem. Munkásokkal és szakszervezeti bizalmiakkal tárgyaltam a gyár ügyeiről a termelés, ellátás, munkabérek, munkaviszonyok kérdéseiről. Este a megbeszélt időpontban a párthelyiségbe mentem, ahol, tegnapi megbeszélésünk értelmében, a környékbeli bányák értekezletét kellett volna megtartanunk. Am legnagyobb meglepetésemre senkit sem találtam ott, még a párttitkárt sem. Vajon mi történhetett? Elképzelhetetlen volt előttem, hogy a kommunista párttitkár ilyen fontos megbízásról és feladatról megfeledkezett volna. Amikor nagy nehezen rábukkantam a városban, szemére vetettem, hogy elmulasztotta a bizalmiak összehívását. O viszont nem értette az én szemrehányásomat. - Hogy lehet az - mondotta -, hogy maga, Hevesi elvtárs, nem tud a Pesten történtekről? Hát nem tud arról, hogy elhatározták a tanácskormány lemondását, és hogy a Tanácsköztársaság megszűnik? Semmi értelme, hogy akár egy csepp vért is ontsunk a védelmére. Elképesztett és határtalanul feldühített ez a hihetetlennek látszó magyarázat. - Ostoba rémhírek ezek - mondottam. - Hogy is tehette, hogy valami nyilvánvalóan ellenforradalmi mendemondára hallgatva, ilyen fontos és halaszthatatlan megbeszélést nem hívott össze? O azonban felvilágosított róla, hogy nem rémhírről vagy valami mendemondáról van szó. Peyer hívta fel a helyi szakszervezetet, és személyesen tájékoztatta annak titkárát, hogy a tanácskormány ma lemond, az antant ideiglenesen megszállja az országot, és semmi értelme sem lenne a fegyveres ellenállásnak. Akkor Peyert még nem ismertem annyira, hogy ilyen gaz árulásra is képesnek tartsam; 116