Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A mássalhangzórendszer jellemzői - Néhány helyesírási megjegyzés - Rövidítések - A központozás és az elválasztás

munkáiban egybeírva, a későbbiekben kötőjellel kapcsolva találjuk, Pereszlényi Pálnál, a katolikus helyesírás példájában a kötőjeles forma uralkodik. Néhány vizsgált nyelvemlékben a scriptorok a s kötőszót is összekapcsolják az utána álló szóval (s-ki, s- látta). Rövidítések A korabeli írástudók sok rövidítést használtak mind a hivatalos iratokban, mind a magáncélú levelezésekben. A rövidítés-jelölések nem egyeznek tipológiailag a ma szokványossal, legtöbbször a rövidített betű(k) előtti szórész fölött helyeznek el valamiféle mellékjelet. Gyakori az Isten, kegyelmed, nagyságod szavak, megszólítások különféle rövidítései: In; kgl, kgld, kgmed, kegmed, KK 'kegyelmedéket'; Nga, Naga, Nagtok, Nafafck. A szóvégi nazálisok gyakori jelölése egy vízszintes vagy egy hullámvonal az utolsó betű fölött (pl. volta, né). Egyes ragok rövidítése is igen gyakori: a -ban, -ben rag n-jét többnyire rövidítették a szóvégi nazálisokhoz hasonlóan, pl. faluba, villongoba; a -nak, -nek ragot szinte minden szóalakban rövidítve jelölik: Bojnyikoíck, Tolvajoíck, Mulyadiaíck, földeiníck. Sokszor a kettőzött betűvel írandó szavakban az egyszerűsítés miatt rövidítenek, például: irot, sémi. A központozás és az elválasztás A központozás szintén következetlen forásaimban: van, ahol jelölik a tagmondat-, illetve mondathatárt, van, ahol nem; vesszőt vagy pontot tesznek oda, ahova a mai szabályzat szerint nem indokolt, időnként pedig túl sokat központoznak. Van olyan nyelvemlék, amelyben a lejegyző pont helyett is vesszőt használ, akár mondat lezárására is. Gyakran alkalmazzák e kor írástudói tagoló jelként a kettőspontot és a pontosvesszőt. A sorvégi elválasztást többnyire egy, ritkábban két vízszintes vonallal jelölik, s van olyan eset, amikor semmiféle jel nem utal az elválasztásra, egyszerűen az új szótagot új sorban kezdik. A szótagolás szabályai nem érvényesülnek olyan tisztán, mint mai gyakorlatunkban. Azt a régmúlt korok irataiban jellemző szokást korpuszom lejegyzői is követik, hogy ha mondat közben fejeződik be az oldal, akkor a lap alján megismétlik a szót, s az új oldalon az előző lap utolsó, megismételt szavával folytatják a szöveget. A jellegzetes betűknek a XVII. századi korpuszból kirajzolódó változatos hangjelölését az alábbi táblázat mutatja: 87