Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A határozóragok - A -val, -vel rag hasonulatlansága

Bizonyára nem véletlen, hogy a Losoncon, Szécsényben, Divényben, Gácson, Nagyzellőn, Füleken keletkezett iratokban használja a lejegyző a normához közelítő ragváltozatokat. Ezeken a településeken voltak a század legnagyobb végvárai, s ezen települések mindegyike helyt adott kisebb-nagyobb időre Nógrád vármegye nemesi közgyűlésének. Mindebből az következik, hogy ezekben a várakban nagyobb tudású, műveltebb deákokat alkalmaztak a levelek, a hivatalos iratok lejegyzésére, s az ő nyelvhasználatuk, látható az adatokból is, közelít a normához. Papp László a XVI. század végi deákok nyelvhasználatának határozóragos alakjait vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti ferde rendszer még nem teljes mértékben egyenlítődött ki, de a rendeződés felé haladó tendencia megmutatkozik (Papp 1956b). Az aszcendens kutatási módszer segítségével azt állapíthatjuk meg, hogy a határozóragok esetében a régió nem mindegyik nyelvjáráscsoportja vitte tovább a XVII. századi nyelvállapotot. Ma a középpalóc, illetve az Ipoly vidéki csoport nyelvjárásában a hosszú, középzárt, rövidült alakok jellemzőek (-bó/ -bő, -ró/-rő, -tó/-tő), a zárt magánhangzójú ragváltozatok palóc területen csupán a nyugati nyelvjáráscsoportban őrződtek meg (1. nyelvjárási irodalom). Erről a területről azonban nem származik forrásom, így a XVII. századi nyelvállapotot sem rekonstruálhatjuk. A -vol, -vei rag hasonulatlansága A palóc nyelvjárás egyik legjellegzetesebb alaktani vonása, hogy a -vol, -vei rag nem hasonul a tővégi mássalhangzóhoz (vö. Kálmán 1951,1966; Imre 1971; Kiss 2001). Ennek a jelenségnek a XVII. századi irataimban való előfordulása minden bizonnyal azok nyelvjárásiasságára utal. A 103 nyelvemlék közül mindössze három iratban, összesen négy alakban fordul elő a hasonulatlan -val, -vei rag: 1633-34: Gyürky István Uramval Eskütvei; ...Urammal Eskütvei (Parlagos, határvita); 1663: Felesegemvel (Gyarmat, kölcsönnyilatkozat); 1672: az mostoha Anyamval (Dobrocs-Vámosfalva, határvita). Valószínű, hogy ezeknek a hivatalos, illetve jogi iratoknak a lejegyzője palóc anyanyelvjárású lehetett, de az is elképzelhető, különösen a perekben (határvitákban), hogy a hivatal megkívánta a nótáriustól a pontos vallomás papírra vetését, a szó szerinti lejegyzést, így kerülhetett be a vallomás szövegébe a tanú beszélt nyelvére jellemző nyelvjárási alak. A három irat keletkezési idejét megvizsgálva is azt látjuk, hogy a század derekán jelennek meg ezek a nyelvjárásinak tekinthető alakok, tehát valószínű, hogy a század végén már kerülendő regionális jelenségnek tartották a műveltebb és a kevésbé tanult deákok egyaránt. Láthatjuk, hogy az 1633-34-es irat a hasonulatlan alak mel96