Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A határozóragok - Az elatívuszi, a delatívuszi és az ablatívuszi ragok forrásbeli alakjainak vizsgálata

többségében íródeákok által, hivatalos intézményekben vagy azok számára készült hivatalos jogi iratok (úm. jegyzőkönyv, a megye számadása, határvita jegyzőkönyve, záloglevél, pénzelismervény, testamentum). Néhány misszilis is tükrözi a normatív formát: ezek közül az egyik egy gróf íródeáknak diktált, magas rangú személynek küldött baráti levele; a másik kettő egy-egy magas rangú úr saját kezűleg írt levele a megye alispánjához, valamint a szurdokpüspökiek íródeák által írt panaszlevelei. Megállapítható tehát, hogy a tanultabbak, a műveltebbek, többségében az íródeákok, de néhány tanult nemes nyelvhasználatát is jellemzik az alakuló norma irányába mutató ragváltozatok. Ha a mai köznyelvi határozóragos formát tükröző nyelvemlékek keletkezési idejét vizsgáljuk, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy a 25 irat közül csupán 2 keletkezett 1650 előtt, tehát a normához közeledést a század második felében érezzük erősebbnek. A -bői, -bői; -ról, -ről; -tói, -tői ragsor a Bárczi Géza által összeállított XVI., valamint a Benkő Loránd megrajzolta XVIII. századi nyelvjárási helyzetét ábrázoló térképek arról tanúskodnak, hogy az északi területet többnyire a -bél, -bői típusú ragok használata jellemzi, de mindkét századbeli nyelvállapotot bemutató térképen felfedezhető a vegyes használat jele is (Benkő 1957, A/l. és A/2, térkép). A harmadik szempontú, a keletkezési hely szerinti vizsgálat azt mutatja, hogy a megye északi területén keletkezett iratokat jellemzi inkább a normatívabb alakok használata. A térképes ábrázolás jól mutatja az izoglosszát. Az üres ábrákkal (•, a) jelzett középzárt alakok a megye északi területén jelentkeznek nagyobb számban, sőt a mai írásváltozatú, hosszú középzárt magánhangzójú ragváltozatok (a) kizárólag itt jelennek meg. A déli településeken kelt iratokat a tömör ábrákkal (•, A) jelölt zártabb alakváltozatok jellemzik. A nyelvföldrajzi megoszlást bemutató térképet megvizsgálva is azt állapíthatjuk meg, mint amit a kvantitatív módszer megmutatott, vagyis hogy a megye területén működő írástudók körében az uralkodó forma a zárt (többnyire hosszú) hangzójú ragváltozat. A települések neve mellett található jelek nagysága az ott keletkezett iratokban megjelenő ragváltozatok mennyiségére utal. A nagyobb méretű négyzet vagy háromszög több hasonló adatot jelöl, míg a kisebb méretű jel azt mutatja, hogy adott településen kelt nyelvemlék(ek)ben kevesebb számban található a jelölt ragváltozat. Az uralkodó, egy-egy forrást, illetve települést jellemző alakot szimbolizáló jel került első helyre. Amely településnél több ragváltozatot mutat a térkép, ott az adatok mennyisége határozza meg a jelek sorrendjét. 94