Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A mássalhangzórendszer jellemzői - Megjegyzések a magánhangzók és a mássalhangzók időtartamáról - Gemináció és mássalhangzó-rövidülés

Gemináció és mássalhangzó-rövidülés Benkő Loránd szerint a mássalhangzónyúlás és -rövidülés eléggé ritkán mutatkozik nagyobb nyelvi hatókörrel, vagyis nem az azonos fonetikai helyzetű szavak egész sorában, hanem általában szeszélyesen érvényesül, szinte szavanként jelentkezik, s ez akadályozza az ilyen jellegű kutatásokat. Megállapítása szerint a nyugati és a keleti nyelvjárástípusokban több nyúlás jelentkezik a szavakban, mint a középső területeken, bár - megjegyzi, hogy - ezek is kiveszik részüket az efféle változásokból (Benkő 1957:101 kk.). A tőle, róla típusú ragos személyes névmások l-jének nyúlása már a középkor végén megindul és inkább keleti területen érvényesült. Az -s képzős melléknevek s-ének intervokális geminációja egyes nyelvjárási részlegekben már a középkor vége előtt megindult általánosan keleten és nyugaton egyaránt. A korabeli grammatikaírók közül Szenczi Molnár Albert jegyzi meg, hogy az -s végű melléknevek a módhatározói -an, -en, -on rag előtt az -s végződést megkettőzik. A nyelvtanírónál intervokális helyzetű geminátákra is találunk példát, pl. febeffen, mellyeket, vélle. A locativusi -t, -tt azonban zsoltárfordításaiban magánhangzó után is rövid (alat, miat). Vizsgált iratanyagomban is találunk erre adatot: mellet, felet, kőzőt, alat, másut, élőt stb., sőt a múlt időt és a befejezett melléknévi igenevet jelölő -tt is rövid néhány nyelvemlékemben: kelletet, köllöt, adót, jutót, lakot, forgot, esset; Termet, emiétet, hizot stb. Geleji Katona István nyelvében igen gyakori az intervokális helyzetű mássalhangzó kettőzése, de találunk rövideket is, pl. afzonyi, menyi. Komáromi Csipkés György nyelvében, talán tükrözve a korabeli normát, magánhangzóközi helyzetben csaknem kivétel nélkül megnyúlik a mássalhangzó, de a határozóragos személyes névmásban nincs hosszú /, pl. tőlem. Pereszlényi Pál szabálya szerint a -í előtt vagy kitesszük a kötőhangot vagy nem, ha igen, akkor az s-et meg kell kettőzni. Más, intervokális helyzetű, sőt szóvégi mássalhangzó is megnyúlik, pl. olly, ollyat. A magyar nyelvterület keleti részén (északkeleten és Erdélyben) gyakoribbak a toldalékos alakokból elvonódott sebess, magass alapalakok. A rövidülés is teremtett nyelvjárási különbségeket, de kisebb nyelvi és területi hatókörrel. A magyar nyelvterület északi szegélyén (Rozsnyó és Kassa környékén) nincs hosszú mássalhangzó (Benkő 1957). A mássalhangzók időtartamának jelölése, illetve jelöletlensége irataimban szórványos, következetlen. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az egybetűs jelek mögött hosszú mássalhangzós ejtés is állhatott. Az intervokális helyzetű mássalhangzók bizonyos hangtani eseteinél elég nehéz elképzelnünk az egy hanggal történő ejtést, még ha írásban egy betűvel is jelölték. Korpuszomból számos példát idézhetünk: Vromai, mesterseghel, akor, veszője, ujai, Aszony, vilongás, töbi, Szivei, utal stb. A mássalhangzó-rövidülés szóvégi ese84