Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A -t tárgyrag előhangzója
mai normára jellemző alakváltozat jelentkezik. Az 1663-ban kelt füleki átvételi nyilatkozatban szintén csak a-zó formát találunk, a térkép azonban - mivel más Füleken lejegyzett nyelvemlék is van forrásaim között - nem mutatja a kizárólagos alakot. A többi három iratban a norma felé mutató, -a-, -e- előtéthangú alakok keverednek az -o-, -ö-t tartalmazó zártabb változatokkal. A mai normára jellemző alakok az alábbi öt iratban jelentkeznek: 1633-34: földeket, helyeket (Parlagos, határvita); 1663: Búzákat (Fülek, átvételi nyilatkozat); 1671: Alfó Sztregovaiakat (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1694: instantiankat, állapotunkat (Ecseg, jobbágypanasz); 1694: Urunkat (Lőrinci, jobbágypanasz). Az itt felsorolt nyelvjárásias és a mai normát tükröző alakok időbeli megjelenését vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy a mai köznyelvünket jellemző, korpuszomban meglévő Ű-ZÓ formák (instantiankat, állapotunkat, Urunkat, Fákat, Búzákat, Alfó Sztregovaiakat) a század második felében (1663,1671,1694) jelennek meg két jobbágypanaszban, egy nemesi közgyűlési jegyzőkönyvben és egy jogi iratban (egy átvételi nyilatkozatban). Ezen iratok mindegyikét valószínűsíthetően tanult deák jegyezte le, aki igazodott az egységesülő nyelv kívánalmaihoz. A nyelvjárásinak tetsző formák a század elejétől a század végéig jelentkeznek vizsgált forrásaimban. Bár a mai, a-t tartalmazó alakváltozatokat tükröző négy irat a század második felében keletkezett, de a parlagosi határvitát, amely ö-vel szembeni e-zést mutat, a század első felében jegyezték le. Ez az 1633-34-es irat azonban - megvizsgálva más nyelvi jellemzőit - korai keletkezési idejével ellentétben jobban közelít a későbbi normához, mint az ekkor lejegyzett más iratok (pl. névelőhasználatában 7 a + mássalhangzós, a későbbi normát tükröző változat szerepel; a vonatkozó névmások közül ugyan többségben a korábbi nyelvállapotra jellemző az + mássalhangzós forma található benne, de emellett 3 esetben az a- előtagú változat is feltűnik). Ennek valószínűleg az az oka, hogy művelt, tanult, a kor nyelvjárások feletti normáját ismerő nótárius vagy deák jegyezte le a szöveget. A köznyelv kialakulása előtti következetlenséget tapasztaljuk szinte minden nyelvi jelenség vizsgálatakor. A tárgyrag előtti kötőhang zártságának-nyíltságának, illetve labialitásának-illabialitásának foka iratonként, sőt még egyazon nyelvemlék hasonló alakjaiban is eltérést mutat. E jelenség regionális, illetve normatív fokának eldöntésében a nyelvemlékek műfaját vizsgálva sem juthatunk különösebb eredményre, hisz a felsorolásból is látszik: többféle irattípusban megjelenik a maihoz hasonló, normatívabb alakváltozat, a nyelvjárásias (zártabb, labiálisabb) alakok pedig éppúgy jellemezhetik a formális, mint az informális jellegű iratokat. Az egész század folyamán, valamennyi műfajú nyelvemlékben, az egész vármegye területén, deák és egyéb lejegyző írásművében egyaránt megmutatkozó, ma már nyelvjárási szintre átkerült tárgyrag előtti o-zás és ö-zés jelenségét a XVII. századi Nógrád vármegye nyelvhasználatában a regionális 77
