Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az a ~ o hangviszony - Nyílt a-zás

az egyes szám harmadik személyű birtokos személyjelben: rendiben, jüvedelmi, szélin, részit, feöldin, hegyivel, kézit, Őcsitűl, gyermekit, vitelire stb. viszonyragban: mikint. Az a ~ o hangviszony Nyílt a-zás Mivel ez a jelenség nem jellemzője a palóc nyelvterületnek, ezért az aszcendens módszer segítségével megállapíthatjuk, hogy az o-val szemben jelentkező a-zás nem palóc nyelvjárási vonás a XVII. századi nógrádi nyelvemlékekben. A vizsgált korpuszban talált ilyenfajta szóalakok nagyjából megegyeznek a kor írott szövegeit jellemző tendenciával. Papp László (1961) ugyanis megállapítja, hogy a XVI. század végén nem idegen a deákoktól a váras, zá/ag-típusú fl-zó alakok használata. Révay Valéria mindkét északkeleti forrásában (Révay 1999) van példa az o nyíltabbá válására, hasonló hangtani helyzetben, mint amelyet nógrádi adataim mutatnak: szerszámok, aranyas. E. Abaffy Erzsébet (1965) soproni leveleiben is jelentkeznek a korban szokásos, nyíltabb vokálissal hangzó állapat, váras formák. Iratanyagomban jellemzően néhány szóalakban, mintegy a deáki szociolektus részeként tűnik fel az a o-val szemben, leggyakrabban a fentebb is említett állapat, váras szavakban (állapattya, állapatunk, állapattul; várassa, várasi, Várasbéli), de találunk szórványosan adatot egyéb szótőben is erre a jelenségre: Esztergami, bizanfaga, Graff, Lakadalmára, partékáinkal. Többalakú, o-t a-val váltakoztató tőtípusban a nyíltabb változatú adaja a gyakori. Szuffixumokban is megtaláljuk a jelenséget, ugyan nem következetesen, csupán néhány adatban: a többes szám: -ok > -ak (Lakossak) határozóragban: -on > -an (Toczakan). Szenczi Molnár Albert nyelvtanában következetesen a szerepel o-val szemben, Geleji Katona Istvánnál ez a jelenség megvan ugyan, de kevésbé tendenciaszerűen. Tudjuk, hogy a XVI. századnál valószínűleg nem korábbi időben a Mezőség közepének magyarlakta vidékein o > a nyíltabbá válási folyamat indult meg. E hasonulásos eredetű hangváltozás elsősorban az á-t vagy a-t tartalmazó szótagok után jelentkezett először, majd a jelenség nyelvi köre egyre bővült. Feltehető, hogy az Erdélyhez kötődő Szenczi Molnár Albert nyelvtanában jelentkező tendencia, illetve a Nógrád scriptorainak 72