Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az e (é) ~ i (í) hangviszony - Zárt i (í)-zés

nyelvjárásterületek közötti nyelvi kontaktus, a deákok, illetve egyes népcsoportok vándorlása eredményezhette az ezen a területen megjelenő e (é)/é-vel szembeni zártabb formák megjelenését. A XVII. század deákjai - az egységesülő nyelv kívánalmainak megfelelően - kerülni igyekeztek ezt az egyik legkirívóbb regionális jelenséget. A palóc területre lokalizált iratanyagomban, a fenti megállapítások ellenére, bőven találunk adatot i (í)-ző alakokra akár még a deákok írta hivatalos szövegekben is. A korpuszbeli adatokat az egyes szám harmadik szentélyű -i birtokos személyjeles alakok kivételével közlöm, azokat ugyanis a megfelelő fejezetben bővebben tárgyalom. Adatok a forrásokból: 1639: pinzen (ugyanott: pénzen), felesiginek, felesigem (Patak, testamentum) 1642: Pinzért, ednihány (Divény, határvita); 1654: tißtesiges, Pinzt (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: kjrem, kerti vetemínjeket (Kékkő, misszilis); 1662: kintelenitetűnk (Szécsény, misszilis); 1663: Kigyelmek (Gyarmat, kölcsönnyilatkozat); 1665: vitetnim (Divény, misszilis); 1669: Pildat, megh kirdik, mirt, affile, eő Felsighe, volnik (Kékkő, misszilis); 1669: igyenessen (Fülek, határvita); 1670: pinz (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1672: Pinzen (Nagyzellő, határvita); 1672: Fűriszig (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1679: embersiges (Nagyzellő, kezeslevél); 1680: Pinze (Keszi, határvita); 1682: vigb[en] vitelire (Kékkőváralja, idézés); 1684: kinfierittyűk (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1685: közink (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv); 1688: vivin, megh emisztette volna (Kiskürtös, közgyűlési jegyzőkönyv); 1692: Fólsighihez (Nőtincs, határvita); 1692: ollyatin, mikint (Losonc, boszorkányper); 1692: nizve, Kisel 'késsel', béli (Horpács, boszorkányper); 1692: Szomszidságban (Nagyoroszi, jobbágypanasz); 1694: közinkben (Ecseg, jobbágypanasz); 1695: Felesigemtűl (Ludány, záloglevél); 1699: mentsigért, erőssigire (Vadkert, kölcsönnyilatkozat). Az alábbi típusokban jelentkeznek i (í)-ző formák korpuszomban: Szótőben: pinz /pinze /Pinzt /pinzen /Pinzen /Pinzért, Pildat, Kisel, Fűriszig, embersiges, Szomszidságban, felesigem/Felesigem/felesiginek, kigyelmek, eő Felsighe, mentsigért, kerti vetemtnjeket, igyenessen, nizve, kjrem, emisztette, kinßerittyuk, kintelenitetűnk, megh kirdik, erőssig, ednihány, közink, ollyatin, béli Szuffixumban: főnévképzőben: tißtesiges határozói igenév képzőjében: vivin képzőszerű utótagban: affile feltételes mód jelében: volnik, vitetnim 71