Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

AZ ÉRTEKEZÉS CÉLJA, MÓDSZERTANI VÁZA - A történeti szociolingvisztikai módszer

A történeti szociolingvisztikai módszer Suzanne Romaine 1988-ban angol nyelven megjelent írásában szól a történeti szociolingvisztika céljairól, módszereiről, a történeti adatok felhasználásáról, a szociális környezet meghatározta nyelvi rekonstrukcióról és a nyelvi szabályok belső fejlődéséről (Romaine 1988). Már korábbi tanulmányában vázolta ugyan ennek az új keletű diszciplínának az elméleti és módszertani vázát, s bizonyította, hogy a történeti nyelvészet és a nyelv társadalmi szempontú vizsgálata között kapcsolat van (Romaine 1982), de a XVII. századi nógrádi iratanyag történeti szociolingvisztikai vizsgálatának metodikájában az újabban megjelent tanulmány romaine-i elveiből és alapvetéseiből indultam ki. Romaine feltételezi, hogy ha a szinkrón szociolingvisztika a szociális és a nyelvészeti struktúrák közötti viszonnyal foglalkozik, amely adott időben adott közösségben létezik, akkor ez a módszer vonatkozhat egy adott történelmi időszak szimbolikus rendszerének leírására és magyarázatára is: „.. .sociolinguistics must look to relations of production in society in order to understand the relationship between language and society, then sociolinguistics must be a historical discipline" (Romaine 1988: 1453) [...a szociolingvisztikának abból a célból kell figyelnie a társadalomban megjelenő produktumok viszonyait, hogy megértse a nyelv és a társadalom összefüggéseit, következésképpen a szociolingvisztikának történeti tudománynak kell lennie.]. A történeti nyelvészetnek - az újfajta módszer szerint - a szociális és a nyelvi struktúrák közötti viszony reprodukálását kell elvégeznie. Amennyiben a szociolingvisztika - azért, hogy megértse a nyelv és a társadalom közötti kapcsolatot - figyel a nyelv mint szociális produktum fejlődésére, akkor a szociolingvisztikát történeti tudománynak tekintjük, s viszont: ha a nyelv egy szociális kontextus által meghatározott szociális produktum, akkor története tükrözi ezt a tényt, így a történeti nyelvészetnek szociális diszciplínának kell lennie. Klaus J. Mattheier a történeti szociolingvisztika elméletének egyes aspektusait elkülönítve megemlíti a nyelvi változás szociokommunikatív folyamatát, melynek során szocioszituatíve meghatározott kommunikációs szükség alakítja ki a funkcionális nyelvi rendszert. Ebben a folyamatban a szociokommunikatív variánsok játszanak szerepet. A másik - általa felvázolt - folyamat a szándékos változtatás során létrejövő nyelvváltozás. Innovációs elmélete egyesíti a szociokommunikatív folyamatot a szándékos beavatkozással, s szerinte e két folyamattípus eredményezi a változásokat adott közösség nyelvi rendszerében: ,,... durch soziokommunikative Steuerung und durch intentionale Steuerung bedingten Sprachveränderungshandlungen... Diese beiden Prozesstypen sind in besonders enger Weise eingebunden in die Strukturen und Veränderungen der Sprachgemein7