Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

ÖSSZEFOGLALÁS. ELVI-MÓDSZERTANI TANULSÁGOK

A nyelvemlékek keletkezési helyeinek, a nógrádi településeknek a kiválasztásában figyeltem arra, hogy a korabeli vármegye egész területét lefedje vizsgálatom. Szerepelnek közöttük jelentős végvárak, amelyek a török elleni harcok és a nemesi közgyűlések helyszínéül szolgáltak (pl. Fülek, Losonc, Gács, Szécsény), másrészt nagybirtokok központjai (pl. Kékkő, Gyarmat), valamint kisebb, a történelem és a művelődéstörténet szempontjából kevésbé jelentős falvak. A palóc nyelvjárási régió több nyelvjárási csoportját is érintette vizsgálatom, ezért az aszcendens kutatási módszer alkalmazásánál figyeltem ezek különbségeire. A nyelvemlékek tanúsága alapján feltételezem egy ún. deáki szociolektus, egy jogi-közigazgatási regiszter létét, amely területenként differenciálódik, mégis bizonyos vonásokban hasonlóságokat mutat a magyar nyelvterület egészén, s amelyben felfedezhetőek a jogi szaknyelv, ezzel együtt a latin hatás nyelvi elemei. A nyelvi adatok arról is meggyőztek, hogy a vizsgált régióban működő írástudók lejegyeznek regionális nyelvi jelenségeket is, olykor - különösen a periratok beszélt nyelvet tükröző tanúvallomásaiban a nyelvjárás, olykor az északi-északkeleti regionális norma jelenségei tükröződnek szövegeikben. A vizsgálat azonban bizonyította azt is, hogy a születőben lévő nyelvi egység jelei megmutatkoznak az írott nyelvemlékekben, bizonyos nyelvi részrendszerek esetében erősebben, más jelenségekben kevésbé vagy egyáltalán nem jelentkeznek sztenderdizációs törekvések. Fonéma-, illetve morfémastatisztikai vizsgálataim, a statisztikai táblázatok és a grafikonok a szociolingvisztika kvantitatív módszeréhez igazodva a nyelvleírást, az eredmények rendszerezését segítő eszköznek bizonyultak. A térképek a nyelvföldrajz kartografikus módszerét követve egyes jelenségek bemutatásában izoglosszák kijelöléséhez, a nyelvi adatok földrajzi megoszlásának megrajzolásához voltak segítségemre. Tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy egy adott nyelv(járás)terület behatárolt időben keletkezett írott anyagát teljességében bemutatni nem lehet, hiszen a több évszázaddal ezelőtt lejegyzett nyelvemlékek nem adnak lehetőséget minden egyes nyelvi jelenség alapos vizsgálatára. Gyűjtésmódszertani tapasztalatom, hogy - az értekezés bevezetőjében is tárgyalt - kutatói korlátozottság nehezíti a történeti nyelvvizsgálatot. Nem tekinthető tehát teljesnek a XVII. századi Nógrád vármegye nyelvhasználatának leírása, már csak azért sem, mert a mintavétel - a források keletkezési idejéből és helyéből adódóan - csupán a század és a nyelvjárásterület egy-egy időbeli, illetve térbeli szeletére korlátozódott. Az interdiszciplináris, komplex módszerű vizsgálat egyfelől kérdéseket vetett fel, melyek megoldásra várnak, s további kutatásaimat előlegezik meg, másfelől bizonyos nyelvi jelenségek vizsgálatában eredményt hozott, így adalékokkal szolgálhattam az eddigi kutatásokhoz. 147