Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A vonatkozó névmás alakjai forrásaimban - Az aki mint személytelenre utaló vonatkozó névmás

másunk, az az ki változat érzékelhetően utal a főnévi mutató névmás és a vonatkozó névmás kezdődő összeolvadására, az aki típus az átmeneti állapotot tükrözi. A nyelvtörténeti szakirodalomból tudjuk, hogy a kései ómagyar korban indult meg a korábban általános használatú ki vonatkozó névmás specializálódása, ekkor kezdtek kirajzolódni egyfelől a ki és a mi, másfelől a mi és a mely funkciómegoszlásából adódó különbségek. A palóc területen keletkezett iratokban megjelenő aki névmás 'ami, amely' jelentésben tehát ekkor már normán kívüli, regionális vonás. A TESz. korai adatokat közöl az aki vonatkozó névmásra 'ami, amely' jelentésben. A Jókai- és a Müncheni Kódex lapjairól hoz példákat: „1. aki 1372 U./1448 k.: »meg /epre akyt megnem /epretuala« (JókK. 98)"; „2. 1416 U./1466: 'amely (...)' (MünchK. 38)". Az ország keleti régiójában működő XVII. századi grammatikaírók munkáit kontrollforrásként szemügyre véve az alábbiakat tapasztaljuk. A vizsgálatom területéhez legközelebb - a Nógráddal szomszédos Hont vármegyében - született, így anyanyelvjárását tekintve palóc Pereszlényi Pál a század második felében a palóc regionalitást meghaladva szinte a mai köznyelvivel megegyező szabályt állít fel grammatikájában. Nála az a'ki többnyire tulajdonnévre, személyt jelentő köznévre vonatkozik, ritkábban tárgyra is (példája: hordó, a'kiberi). Szathmári István jegyzi meg, hogy „nyilván a nép nyelvére gondolva" veszi be nyelvtanába a példát (Szathmári 1968: 261). A Borsod megyében született Geleji Katona István korabeli nyelvtana, a Magyar Grammatikatska szabályai - Szathmári István megállapítása szerint - a keleti-északkeleti regionális norma jelenségeit tükrözik (vö. Szathmári 1968). A grammatikaíró funkcióbeli különbséget tesz a vonatkozó névmás használatában az a'ki és az a'mely alak között, az előbbit csak személyre, az utóbbit csak dologra, tárgyra vonatkoztatja. A Lőcsén kiadott, de a nyugati regionális norma jelenségeit tükröző Elementa Linguae Hungaricae, Kövesdi Pál nyelvtana a névmások rövid tárgyalásában szintén rámutat a ki és a melly vonatkozó névmás használati különbségére. Megállapíthatjuk, hogy a XVII. századi nógrádi művelt nyelvhasználat sem utasította el a korabeli grammatikák által már nem kívánatosnak ítélt jelenséget. Láthatjuk, hogy mind hely, mind idő, mind irattípus vonatkozásában rendszertelen képet mutat a dologra, tárgyra utaló (a)ki vonatkozó névmás a XVII. századi Nógrád vármegye területén keletkezett nyelvemlékekben. A nyelvtörténet tanúsága szerint az egész magyar nyelvterületnek ekkoriban már nem általános vonása a fent tárgyalt jelenség. Bár regionális vonás, a XVII. században mégsem tekinthető egyszerűen nyelvjárási jelenségnek. Ugyan az aszcendens módszer eredményeként megállapíthatjuk, hogy a 114