Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A birtokviszony kifejezése a forrásokban - A birtokos szerkezet

vetésektűi es (...) el vitelekteől (Fülek, határvita); 1663: Varmegyek[ne]k Rendej (Fülek, nyugta); 1670: marhajok[na]k veßtese, rétéinek Kaßalasitul; fainak vágáffitúl, azok[na]k birafitúl, az Falunak uczáját (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1674: Na[gysá]ghod jobagya (Losonctugár, misszilis); 1680: azon haz hellynek végiben (Keszi, határvita); 1686: Táblájának Bírója, Kékkői Végházának Feő Kapitánnyá (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1688: Plebany Ur[nak] levelivel (Kiskürtös, misszilis); 1689: Portioknak kifizetesfére (Gácsalja, misszilis); 1692: a' hegynek Szélin (Alsósztregova, határjárás); 1692: Praediumnak Compossori (Nőtincs, határvita); 1692: Nagy és Kis Orosziak[na]k Czimerit, Gomorha és Szodoma Várasinak bűneit (Nagyoroszi, misszilis); 1695: Leányom Lakadalmára (Ludány, záloglevél); 1697: azok[na]k Feleségeinek (Losonc, nyugta); 1698: Horvátth András Ur[nak] feöldin; Horvátth András Ur[nak] Nagy darab ortvanya (Gergelyfalva, határjárás). A kétszeres birtokviszony egyik tagja jelöletlen, a másik ragozott: 1652: Battik Peter Ur marhajok[na]k el hajtassab[an] (Nagyzellő, közgyűlési jegyzőkönyv); 1680: Mocsári Ferencz Ur[nak] megh maradót Eözvedgie Jobbagia (Keszi, határvita). A kétszeres birtokviszonyban minden tagjelölt, a névelő ezekben az esetekben is hiányzik: 1670: azoknak feöldeinek ßantasitül (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1682: Kucsara Anna Aszszonynak (...) Házas társának Testamentomaba[n] (Kiszellő, per); 1685: Andrásnak rabságának el bocsáttatása (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv). Többszörösen is jelöltek az alábbi szerkezetek, több birtokos után a birtokszó is többes számú birtokos személyjelet kap, minden bizonnyal idegen (valószínű, latin) hatásra. Bár Geleji Katona István ezt a formát tartja helyesnek, követendőnek, grammatikájában vétségnek tartja több birtok esetén egyes számban használni a birtokszót, a későbbi normatív nyelvváltozatnak mégsem ez az értelmileg egyeztetett forma lett a része. 1648: minden attyámfiainak terheket (Szécsény, kölcsönnyilatkozat); 1653: gyermekinek ßdmokat fmivóltokat (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1661: marhajok elveßtesek (Fülek, határvita); 1671: (...) Uraim házastár sok Instantiajokra (Fülek, bírósági levél); 1673: egymás kezek alatt (Lónyabánya, határvita); 1685: magok marhajokat (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv); 1688: magok Húgoknak (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1691: Antal Pálnak és Jánosnak Conventiojokra adtam (Losonc, számadás); 1692: az Kozdiak Marhajokat (Nőtincs, határvita). A maga névmás az egyes szám harmadik személyű birtokos kifejezésére szolgál, vagy 'saját' jelentésben, vagy egyszerűen nyomatékosító szerepben jelenik meg az egyes szám harmadik személyű birtokos szerkezetben: magok marhajokat, az maga részit, az eő k[e]g[ye]lme maga Felesege. A birtokos + birtok sorrend felcserélődik - vagy idegen nyelvi hatásra, vagy a perszövegek tanúvallomásaiban az élőszóbeliség lenyomataként - az 104