Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - VI. Hegyek - 3. Cserhát

A sávolyi Bucsony nevű hegy szilárd bazalt. A füleki várhegy bazalttufa. Csákányházán és Ragyolcon szintén szilárd bazaltot találunk. A terbelédi hegyeket darabos, ötszegletű kockákból álló bazalt alkotja. Kisebb-nagyobb bazaltkúpok és -padok az egész vidéken fordulnak elő. A sátorosi szoros[nál], vagyis Vaskapunál a zöldkő jó érintkezésbe létezik homokkővel. A zöldkőben gránátok fordulnak elő. A Karancs-hegység magvát a gránátos zöldkő teszi, mely a trachitképlethez tartozik és ennek legrégibb tagja. A Cserháton is gyakori a bazalt, mégpedig többnyire réteges, egy láb vastag táblákban is fordul elő, porfírszerű amfiból, kristályokkal, kevés olivinnel. Tábtól délre gömbös, héjas. A bazaltkúpok északkeleti irányban terjednek el. A háromcsúcsú Szandahegytől kezdve, a legszorosabb értelemben vett Cserháton s a Hollókő melletti Bükk-hegyen azután egy, Mohomról kezdődő hegyvonallal egyesülve, az Őrhegyen át egész Szilváskőig vonulnak. Különösen a fent érintett Endrefalva, Patvarc és Marcal mellett is találtatnak. A bazaltképlet tehát a Mátra északi oldalán, egész dombvidéken és a Cserhátban van elterjedve. Trachit ellenben csak néhány ponton fordul elő: példának okáért Haláp, Herencsény, Sipek és Buják mellett. Különben Cserháton a neogén tályog, homokképlet laza agyag (lösz) is uralkodik. Völgyekben sok helyütt kékes szürke, igen csillámos és homokos márga fordul elő. A laza agyagon kívül sok helyütt terméketlen, vizes agyag létezik, melyet a palócok „Tanga-földnek" neveznek. Az elszigetelt nógrádi várhegy és a tolmácsi szép, kúpos Somlyó szürke trachitból állanak, a hegység nyugati szélét lösz, keleti oldalát pedig neogén homokkő szegélyezi. A Mátra hegyláncolatában sok helyen jelentős barnaszéntelepek vannak, ezek mind a neogén képződményekhez tartoznak, általába [n] véve pedig három rendbeliek, vagy az ottani trachit kitódulása előtt, közben vagy utána támadtak. Azok, akik a trachit kitódulását megelőzték, általa emeltettek, áttörték és elborították, ide számítandók a diós-jenői széntelepek a börzsönyi trachithegységben, továbbá a Cserhát telepei úgymint Nagy-Haláp, Táb, Herencsény, Sipek és Buják mellett, azután a Karancs hegység szélén: Salgó-Tarján, Zagyva, Mátra-Szele, Karancs-Keszi, Karancs-Berény, Csákányháza. Végtére a Mátrában: Bátony, Dorogháza, Nemti, Mátra-Novák, Mindszent etc. Ezek a Bécsi-medence legelsőbb tagjaival azonos képletek és belőlük nyert 10-12 mázsa szén felér egy 30 hüvelykes fenyőfa ölivel. A trachit-kitódulás közben támadt széntelepekhez tartoznak Nógrád megyében: Óvár, Sztracin és Kürtös. Ezen helyeken 3-5 telep vagyon egymás fölött, és gyakran ásatag faszén (lignit) találtatik. Végtére a harmadik széntelepek, melyek tudniillik a trachit-kitódulás után lerakódtak, magasabbak, mint a cerithium-rétegek; ide tartoznak az 83