Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XXIII. Betegedési viszonyok (Morbilitas)

A járvány 1872. november 19-én tört ki, s már-már lecsendesült, midőn 1873. június l-jén ismét fellépett s kímélet nélkül ragadta el áldozatait, szünetet [tartott] 1872. november 30-tól kezdve, [a szünet] tehát teljes hat hónapig tartott, de aztán annál fenyegetőbb mérveket öltött, mígnem 1873. november 3-án megszűnt a kedélyeket ijeszteni. A járványban mindössze 23 687 egyén betegedett meg, mi a megye egész népességének 11,95%-át, a járvány által látogatott községek népességének pedig 12,82%-át teszi. Meggyógyult 14 656, meghalt 9 031, összesen: 23 687 [fő]. Az általános népességnek eszerint 4,56%-a, a járvány dúlta községek lakosságának 4,88%-a, végre a megbetegedetteknek 38,12%-a szűnt meg élni. A megbetegedettek közül 61,88% meggyógyult mind, betegen nem maradt egy sem, s különösen a három éven aluli gyermekek és aggok, ha kolerába estek, majdnem kivétel nélkül elhaltak. Feltűnt, hogy néhány helység, melyben a járvány 1866-ban nagyobb dimenziót nyert, 1872-1873-ban teljesen ment maradt. így Vadkertet 2 305 lakossal, hol 1866-ban 268 kolerás közül 119 halt el, a legutóbbi járvány alatt majdnem egészen érintetlenül hagyta, egy halt meg itt, az is betegen érkezett ide Pestről, úgy adta ki a lelkét itten. Csudálatos, hogy a cigányok, kiknek helyzete Nógrád megyében bizony nem mondható fényesnek, temetők mellett, vályogvető mocsáros helyek, téglaégetők, kenderáztató pocsolyák körül tartózkodnak, minden elhullott háziállatot megesznek, a megyében ezúttal különösen meg voltak kímélve. A kór lefolyása rohamos volt, s közönségesen váltólázzal kezdődött. A betegek az egész megyében csak három közkórházban figyeltetnek meg érdemlegesen, s azért csakis ezeknek statisztikáját tartjuk jelentékenyebbnek. A közönséges betegek száma a losonci katonai kórházban 200, a losonci vasúti kórházban 54, a losonci megyei kórházban 8 304, összesen: 8 558 [fő]. Vannak egyébiránt másutt is kórházak, mint például Salgó-Tarjánban a vasúti munkások, a bányászok és a vasfinomítónál dolgozó gyári munkások számára, de ezeknek kóresetei hasonló célra még fel nem dolgoztattak, s így a betegedés esetei nem közölhetők. Az említett három közkórházban kiváltképpen a szifilisz szerepel, úgyhogy a losonci katonai kórházban kezelt betegeknek fele, a losonci vasúti kórházban gyógyítottaknak ötödrésze, a megyei kórházban megfordult betegeknek végre 24%-a, tehát 4,17% bujasenyves. A bujasenyvi bajok aránya úgy áll mint 1:3.

262 A hatóságilag lejegyzett kéjhölgyek száma 34, mely összeg a vélelmezettekkel egészítendő ki, de amely szám tudva nincsen. Érdekes volna megyénkben különösen a váltólázra vonatkozó adatokat is statiszika[ilag] felhasználni, melyeknek lelkiismeretes összeírására a megyei 262 Bujasenyv: szifilisz vagy bujakór másik elnevezése. A nép körében a szifiliszes beteget megvetették, mivel az a hit tartotta magát, hogy a szifilisz a bujaságnak köszönhető. Ennek eredménye az volt, hogy a szifiliszes beteg eltitkolta a betegséget és tovább fertőzött. 343