Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XX. Szécsényi járás

Nagy-Géc: Falu, földje partos, völgyes, nehéz munkálatú, sárga- és helyenként fehéragyagos, középszerű. Rétje sok és jó, azonban mégis vízáradásnak kitéve. Szőleje elhanyagolt, erdeje nincs. Közbirtokosság tulajdona. Kis-Gerge: Falu, földje, rétje jó, szőleje nincs. Erdeje tölgyes. Az egész határt a polgárok megvásárolták. Benne tartós és meglehetős szép lovakat nevelnek. Lipta-Gerge: Falu, földje sárgaagyagos, de jó termő. Rétje használható, szőleje rossz. Erdeje tölgyes, elhagyatott. Mocsáry Miklósé. Mihály-Gerge: Földje hegyes-völgyes, sárgaagyagos, de meglehetősen termő. Rétje jó, erdeje cser és tölgyes, elhagyatott. Gyürky Béláé. Hadászó: Falu, földje hegyes, sárga- és fehéragyagos, mely utóbbié e vidéken apokásnak neveztetik. Apóka tudniillik sárgás és fehér, márgás, puha kő. Nem jól termő, rétje is rossz. Erdeje tölgy és cser. Kandó Józsefé. Kis-Haláp: Falu, dombos, sárgaagyagos a földje, de jó. Rétje vízöntésnek ki van téve, de bő termő. Ennek évek előtt az itt létező cukorgyár még működött, de jelenleg beszüntetve áll. Bozó [Pál]né született gróf Teleki Auguszta asszonyé. Nagy-Haláp: Falu, földje, rétje hasonló Kis-Halápéhoz. A földművelők jó fajlovakat nevelnek. Közbirtokosság. Halászi: Falu, földje kitűnő, feketeagyagos, homokkal keverve. Rétje sok és igen jó. Szőleje jó, gondosan művelik, erdeje nincs. Nevezetes a halászi tó, melyben sok hal lelhető. Továbbá ezen határ káposztatermelésről is nevezetes. A halászi gyorsfuvarosok arról híresek, hogy sebesen és bizton tudják lovaikat hajtani. Gyürky Béláé. Sós-Hartyán: Falu, földje hegyes-völgyes, sárgaagyagos, csak nagy szorgalommal művelhető, de azért mégis jól termő. Ezen termékenységét a föld népe szorgalmában kereshetjük. Rétje kevés és rossz. Szőleje középszerű, erdeje tölgy és cser, szintén középszerű. Népe igen jómódú, iparos és takarékos. Azért is a föld ára, dacára annak, hogy se nem kitűnő talajú, itt majd legdrágább az egész vidékben, úgyannyira, hogy egymás közt, ha eladások történnek, holdját 150 Ft-tal is fizetik. Ezen határban vagyon egy forrás, mely csupa tiszta konyhasótartalmú, tudniillik vize oly jó sós, hogy régentén az emberek főzéshez, állatok[hoz] pedig sózás gyanánt használták. Az egyedáruság okozta, hogy ezen forrás magas kőfallal körülkeríttetett és nagyon őriztetik, de még pénzért sem adatik által használatnak. Ez pedig igen hibás eljárás, mert ezen forrás vize, azonfölül, hogy ki tudja minő gyógyerővel bír, még igen szép jövedelmet is hozna. Azon indokokra, amelyek miatt a kutat befalazták, fölötte kíváncsiak vagyunk. A nyitott kőszénbánya, mely szintén ezen határban vagyon, jelenleg nem aknáztatik, minthogy a földesuraság és a volt jobbágyok közt ez peres tárgy. Különben a kőszén is 314