Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874–1875 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 51. (Salgótarján, 2006)

C. SHVOY MIKLÓS: NÓGRÁD MEGYE LEÍRÁSA - XVIII. Balassa-gyarmati járás

kellő gyógyvíz mennyisége. Igaz, hogy nagyon primitív állapotban vagyon e fürdőhelynek felszerelése, és kár az uradalom részéről is, ha már hosszabb időre bérbe adni nem akarja, hogy erre több gondot nem fordít! Orvosok erősebbnek állítják ezen forrást, mint ugyanolyat, mely Hall [ban], Felső-Ausztriában létezik.

241 Továbbá kár az is, hogy ily rendkívüli gyógyforrás bővebben nem híres, [nem] keltetik [hírét] hazánkban és külföldön, mert fekvése igen szép regényes, és igen könnyen lehetne belőle kedves tartózkodási helyet képezni. Balassa-Gyarmathoz 1 óra távolságnyira. Sósút és Szarvas korcsma: Nagy-Pataki határban, a megye szélében magán álló csárdák. Primatialis. Szabóki puszta: Balassa-gyarmati határban, Riba felé. La Motte Szalatnya puszta: Alsó-Esztergály és Szent-Péter közt. Ezen puszta még 1700 elején népes falu lévén, lakosai felette silányon termő határjukat elhagyván Pest megyei Alberti községbe elköltözkedtek. Egyetlenegy „Gyalog" nevezetű lakos megmaradt, ki is kitartása érdeméül szabadossá, libertinussá változtatott. Gróf De La Motte-é. Szállás puszta: Felső-Esztergály melletti, ugyanoda tartozó is. Szállások: Mohóra és Veres puszta közt, Mohorához valók. Szele: Falu Kékkő mellett, egy hegyek közt fekvő kisközség. Határja igen kicsiny, 591 hold, és igen szegény. Neve még a csehektől származik (Szedlezze) ami tótul parasztfalut jelent, hihető elkülönítés okáért a közel fekvő Kékkő és Alsó-Esztergály, akkoriban mindkettő mezővárosoktól. Szklabonya: Falu a Balassa-Gyarmatról a bányavárosokba vezető országút mellett, Zsély és Kisfalu közt, a Kürtösi-patak mellett fekvő. Földje meglehetős jó, agyagos, de vadvizes. Rétje szintén jó, szőleje csekély. Közbirtokosság. Szügy: Falu Balassa-Gyarmat és Mohóra közt, földje homokos, egyedül rozsot termel, rétje meglehetős jó, szőleje gyenge bort termel. A vízmosások itt igen megszaporodtak. Ezen község régi időkben sok viszontagságokon keresztülment, nevezetesen 1668

[-ban] (sic!) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem idáig jutván mindent elpusztított, a szegény lakosság elbujdosult és csak 1683-ban tért vissza.

242 Újrakezdvén házaikat felépíttetni, akkor azután újra kezdett virágzani úgyannyira, hogy a múlt század közepe táján a megyei gyűlések itt egy nagyobb 241 Hall falu Felső-Ausztriában, igen jó gyógyhatású négy jód- és brómtartalmú ásványvízforrással rendelkezett, mely ll°C-os hőmérsékletű volt. Főképp ízületi- és bőrbetegségekre használták. Évente kb. két és fél ezer látogatója volt. Pallas nagy lexikona, 1894. VIII. köt. 589. p.; Kőnek, 1875. 48. p. 242 Szügyöt Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613-1629) 1626-ban történő támadása alkalmával dúlták fel. Nógrád vármegye, 1911.126. p. 298